Századok – 1880

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Az egyedi apátság írta Bunyitay V. ism. 767

767 történeti irodalom. részetben se a mancsos, se a talpas kereszt gyökeret nem ver ; annyival kevésbbé talál helyet az ország czímerében, hol a Tatzen-Kreuz francziául croix pattée, melyet e csodálatos magyarságra fordítottak, nem is létezik. És most végűi lássuk, hogy : Váljon Magyarország czímerében a kereszt Tatzen Kreuz e ? Ezt eddigelő soha senki se állította, de igen azt sokan, hogy apostoli kereszt. Az én véleményem szerint az ország czímerében levő kereszt czímerészeti nyelven Patriarcha kereszt, (magyarosan Apostoli kereszt.) így vélekedik erre nézve a tudós Hefner is, »Handbuch der Theoretischen und Praktischen Heraldik, München 1861.« czímű nagy munkájának 105 lapján, hol ez áll: »Patriarchen Kreuz zweiarmiges,silber in Roth, aus gekröntem grünen Dreiberg Neu-Ungarn.« így vélekedik továbbá Querfurt a nagyhírű czímerész is — »Kritisches Wörterbuch der Heraldischen Terminologie. Nördlingen 1872.« czímű munkája 164-ik lapján, hol ez áll: »Ungarisches Kreuz wird das Patriarchen Kreuz (s. d.) und zwar warsclieinlich deshalb genannt, weil es in dem Wappen des Königreichs Ungarn vorkommt.« Már ha ezek a tudós német urak Patriarcha keresztnek (magyarosan Apostoli keresztnek) nevezik a mi országczímeriink keresztjét, sőt egyikök épen magyar keresztnek is mondja, ne legyünk e részben okosabbak, mint ők s maradjunk az Apostoli kereszt mellett, mely okiratainkkal, hagyományainkkal is teljesen megegyezik s hagyjuk el azokat a furcsálkodó mancsostalpas kifejezéseket, E néhány apró észrevételt csak azért tettük, mert a vállalat iránt nagy rokonszenvvel viseltetünk s e kis tévedések a többi füzetekben könnyen kiigazíthatók — és mert óhajtjuk, hogy a jövendő fűzetek a criticusok előtt mind tökéletesebben s a közönség előtt mind tündöklőbben jelenjenek meg. DEÁK FARKAS. Az egyedi apátság története. írta Bunyitay Vineze. Nagyvárad, 1880. — 8-r., X és 7 G lap. Bihar-vármegyének egyes részeit újabb időben többen ismertették ; de az egész terűlet leírására idáig még nem akadt vállalkozó. Az oklevelek híját vetik okúi, a mi pedig nem elég ok; mert a meglevő ismereteket a teljesség rovására is szabad csoportosítani és egybefoglalni. S különben sem épen felel meg a valóságnak az a föltevés, hogy oly igen kevés számú a forrás, a miből idevonatkozólag meríteni lehetne ; a sok zimankós idő