Századok – 1880

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Az egyedi apátság írta Bunyitay V. ism. 767

768 történeti irodalom. ugyan javarészben megsemmisítette, de másutt meg csak egy-egy zugolyba vándoroltatta a leveles tárakat s mióta Bómer Flóris, ifjabb Bölöni Sándor és Gyalokay Lajos kezdtek kutatgatni megyeszerte és míg a váradi történelmi társulat nemcsak neve szerint állt fenn, onnan is előkerült egy-egy megsárgult papirosú oklevél, a hol maga a gazda sem tudott léteiéről. Társulatunk vidéki kirándúlásai pedig évről évre megjelöltek oly levéltárakat, a kol Bihart érdeklő darabok is vannak ; pedig alig volt valaki, a ki épen csak azoknak kutatásával foglalkozott volna. Hát még ha akadt volna olyan elszánt ember, nem egy, kanem kettő, három ! íme, Bunyitay Vincze most egész leírást nyújt nekünk oly apátságról, melyet idáig híréből is alig ösmertünk ; s nemcsak egy rombadőlt szerzetház múltját világosítja föl vele, hanem a bihari Érmellék egy szép vidékéről is bővebben tájékoztat. A mit mond, abban sok a kozzávetés, — sok az, a mi még megerősítésre vár ; az omladékok azonban örök időkig nem várhatnak magyarázatra s így mindig jogosúltsága van azon föltevésnek, mely az adott körülményekkel lelkiismeretesen számol. Másrészt Bunyitay örömest elcsapong a szomszéd határba is, de mindig csak akkor, a mikor ebből tárgyára nézve hasznot láthat. Ehhez képest füzete nem annyira a szakférfiakat, mint inkább az érdeklődő közönséget tartja szemelőtt, ezt pedig kétségkívül kötelessége olyas körülményekre is figyelmeztetnie, á miket az előismereteken túllevő szakember akár olvasatlanúl hagyhat. Nyomtatott könyveken kivűl okleveleket is kasznált Bunyitay ezen füzetéhez. Könnyed, tárczaszerü modorban, de a »Századok« olvasói előtt eléggé ismert alapossággal beszéli el, hogy a Bihar-megyei Diószegtől félórajárásnyira gyönyörű fennsíkon emelkedő Egyednek — valószínűleg benczés — apátságát a Gutkeledek alapították. Első nyomát a XIII. századból való »Váradi Begestrum«-ban találni. A tatárjárásban elpusztúlt fa temploma helyén 1275-ben már faragott oszlopokkal ékeskedő kőegyház emelkedett, melyet azonban Dorogfi Péter csakhamar feldűlt s anyagát diószegi várának bővítésére fordította, A Lodomér váradi püspök által elrendelt vizsgálat eredményéről hallgat a krónika. Úgy látszik, hogy az apátságnak amúgy sem számos birtokából több ment ekkor veszendőbe s ezek közül egyet, Kágyát, Péter apát 1321-ben el is pusztított ugyan, de visszavenni nem bírta. Domokos apátnak jövedelme 10 év múlva már úgy megcsappant, kogy pápai tized fejében nem fizetett többet 25 garasnál, — ezt a keveset is két részletben. A kolostorról utoljára egy 1364-ki okirat emlékezik; akkor a fiúsított Dobi Erzsébet a pártfogás jogával együtt a Zudaroknak engedte át