Századok – 1880

Értekezések - Dr. MARCZALI HENRIK: Türkei und Serbien Ranketől ism. 515

TÖRTÉNETI IRODALOM 517 is megtarthassa, volt legerősebb a török aristokratia szervezete, melyet a reformáló szultán végkép meg akart szűntetni. Az általános conservativ és vallásos érdekekhez, melyek minden gyökeres változás ellen a birodalom alkotmányában és a nyugati államok túlnyomó befolyása elleu erélyesen tiltakoztak, itt még hatalmas nyilatkozó egységes nemzetiségi érzés is járult. 1820-tól 1831-ig folyton tartott a küzdelem a központi hatalom és a bosuyák bégek erőteljes hűbéres, a középkori lovagokhoz hasoulító rendje közt. Utoljára is csak részben csellel, részben engedmények árán állíthatta helyre a porta tekintélyét Resid basa, a ravasz és energicus nagyvezér. Maguk ezen események egyáltalában nem bírnak világtörténeti fontossággal. Ki nem tudja, hogy a török birodalomban, fennállása óta a szultánoknak mindig kellett küzdeni egyes tartományok basái vagy bégjei ellen. Ez értekezés főérdemét nem is anyaga teszi. Egyrészt a szokások és erkölcsök mesteri rajza az, miáltal magasan felülemelkedik a számos hasonló tárgyú s tartalmú munkákon (ld. különösen a 287. 289 1.) Másrészt mindanynyitól megkülönbözteti a sajátképeni, mélyen ható politikai eszmék kimutatása és kifejtése. Nem egyszerű, hűbéres lázadást látunk, minő száz volt, látjuk az európai eszmék iránt alapjában ellenséges izlam utolsó erélyes visszahatását azok uralma ellen a portánál, Ranke már 1834-ben látta (akkor írta e czikkét), kogy a szultán reformjai, melyek által birodalmát a nyugoti állapotokhoz akarta közelíteni, azt csak látszólag erősítették meg, tényleg pedig végső romlását idézték elő. Megszüntették azt az ősi vallásos és hódító szellemet a török hadseregben, mely azt annyi századon át diadalról diadalra vitte. Meglazították az ellentétet az uralkodó török s a jobbágyrája közt, mely utoljára is talpköve volt az egész állami rendszernek, és igy politikai tekintetben szükséges, bármint vélekedjünk is felőle tisztán humánus szempontból. Addig még önereje tartotta fenn, úgy a hogy, az osmánok hatalmát, azontúl nem talált magában elég támaszt : a nagy hatalmak politikájának változó menetétől lett függővé Nagy-Szulejman utódjainak sorsa. Az igazi historicust prófétának nevezték : ez értekezésében Ranke megmutatta, hogy az okok és okozatok pontos ismerete és átgondolása nála még az ihletettség hiányát is pótolja. II. A nyugot-európai államok viszonya a porta reformirányához és az általa felidézett mozgalmakhoz különösen akkor válik nagyjelentőségűvé, midőn Egyptusban Mehemed Ali lép fel, mint