Századok – 1880

Értekezések - Dr. MARCZALI HENRIK: Türkei und Serbien Ranketől ism. 515

516 TÖRTÉNETI IRODALOM. 516 »Századok« olvasóit érdekelni fogja Ranke műve, még ha nem is volna egészen időszerű. Látszólag ezen tárgy, mely inkább politikai mint történeti, melyet az érdekek és szenvedélyek azonosságának annyi szála fűz a napi események lefolyásához, Ranke sajátos írói szellemének nem igen felel meg. Irányának ellenségei mindig szemére vetették az ősz tudósnak, hogy a legnagyobb catastrophákat egyes nagy férfiak és egész nemzetek életében, a legmélyebbre ható átalakulásokat, a bűnöket s erényeket egyformán hideg, olympicus nyugalommal irja le. Jelenkori eseményeknél a közelség tiltja ezt a szigorú objectivitást. Midőn szerencsém volt Rankevel beszélhetni, ő maga mondta meg, korunk történetének miért ép ezt a részét választotta már fiatal korában kutatása és elbeszélése tárgyául. »Nincs érdekesebb tünemény a történeti világban — így szólott körűlbelől —, mint midőn barbar nép először kezd részt venni a művelt nemzetek politikai életében. Századunkban a szerbek mennek át ezen fejlődésen. Egész közelről észlelhetjük e folyamatot és mégis idegenen, tárgyilagosan állunk vele szemben.« Az anyagot a szerb kormány s a Berlinben tanuló szerb ifjak, különösen a híres Vuk szolgáltatták nagy bőségben. Ennek eredménye lett a szerb forradalom története, melyet már Niebuhr a kortörténet legnagyobb remekének nevezett, A jelen munka első 282 lapját tölti be. Bármily előkelő helyet foglal is el a kötet ezen első része századunk történetírásának remekei közt, nem róla akarunk jelenleg szólani. A régi szerbek műveltségi s társadalmi állapotának gyönyörű vázlata, a törökök ellen 1806—1813. folytatott szabadságharcz egyes dramaticus jeleneteinek rajza, főszemélyeinek jellemzése, ma már közkincscsé váltak, ép úgy, mint az, mit szerző régebben a törökök liadiszervezetéről és politikájáról írt, A mellett Kállay-nak uj műve e részben már sokkal szélesebb alapon nyugszik, a mi az anyagot illeti. Azon értekezéseket akarom csak röviden ismertetni, melyek Banké nézeteit az orientális kérdés fejlődéséről 1830 óta előtüntetik és mintegy függelék és képesítés gyanánt csatlakoznak a szerb forradalom történetéhez. I. Ezek között az első azon ellenállással foglalkozik, melylyel II. Mahmud szultánnak a jancsárok kiírtójának reformjai maguknál a muhamedánoknál találkoznak, különösen Boszmá-ban. Itt, hol a régi szláv főnemesség a családnevek megtartásával lett muhamedánussá, hogy javait és előjogait török uralom alatt