Századok – 1880

Értekezések - Dr. MARCZALI HENRIK: Türkei und Serbien Ranketől ism. 515

TÖRTÉNETI IRODALOM. 515 vagy megvolnának-e papiroson a háromszáz év előtt túlhajtott vallási theoriák és hangzatos állítások s a valóságban a netalán lézengő unitáriusok társai lennének a bözüd-ujfalusi szombatosoknak ós a soi-disant zsidóknak ? ! Jakab Elek a mű utolsó részén gyorsan halad át — ez elsorolt kérdéseket és eshetőségeket nem is érinti — pedig az unitárius status ez igazi megalapítói is érdemeltek volna némi tekintetet — ő azonban úgy állítja elő a dolgot, mintha a mai tényleges unitáriusok a Dávid Eerencz nyomdokait követték volna mindig s követnék ma is — pedig ez a valóságban nem áll, mert ők tényleg — valamint maga az egyház is — most 300 év múlva is a törvényesség terén állanak, nem pedig az elítélt tbeoriák terén. Mindent öszszevéve, szerző műve érdekes, az egyház történetének megírása egész 1571-ig pragmaticus, —- azontúl el van sietve, áldozat az alkalomszerűség oltárán s inkább Dávid Eerencz privát apologiája és a fennálló unitárius egyház tényleges állapotának megnem felelő. így ítéltek azon kor főfő unitárius tudorai, a lengyel egyház bölcs papjai s bizonnyal így ítélnek ma is mindazok, kik a derék unitárius egyház további fennállását és virágzását az idők végtelenéig teljes szívökből óhajtják. DEÁK FARKAS. Serbien und die Türkei im neunzehnten Jahrhundert von Leopold von Bänke. Leipzig 1879. 557 1. Azon óriási számú s mennyiségű mű közt, mely az orientális kérdés erisisének ideje alatt mindenfelől napfényre került, vau ugyan minden lehető irányú kisebb-nagyobb hévvel és ügyességgel irott, még olyan is, mely igazán alapos diplomatiai értesítéseken alapul, de csak nagyon kevés tarthat jogot a tudományos, a történeti mű nevére. Nem az anyag dönt itt : minél bővebben nyújtja ezt a jelenkor, aunál inkább előtérbe lép a felfogásnak, és feldolgozásnak érdeme. Különös szerencsének kell tehát tartani, hogy a német historicusok közt a legkiválóbb, korunk történetének épen ezen terét igyekezett felvilágosítani, melyen eddig sokkal inkább a pártok tusája, mint valóban alapos, objectiv történeti kutatás volt észlelhető. Az különbözteti meg a tudomány színvonalán álló, fennkölt gondolkozásról tanúskodó művet a hírlapírás s publicistica ephemer termékeitől, hogy becse önmagában nyugszik, nem kell azt a napi politika gyorsan változó tüneteitől kölcsönöznie. A