Századok – 1880

Értekezések - DEÁK FARKAS: Dávid Ferencz emlékezete. Jabab E. 510

514 TÖRTÉNETI IRODALOM. 514 egészen megváltozott volt. Az ifjan elhalt János Zsigmond választott kir. és ország fejedelme után a buzgó katholicus Báthoryak kora következett s nagyon is jelezve volt az idők változásában, hogy az elért vívmányokkal jó lesz megelégedni s ez alapokon a gyakorló eklézsiát felemelni, constituálni, gyöke­reztetni és virágoztatni. Azt mondja a szerző, hogy Báthory István megválasztatása után Blandratát, Hagymásit, Kendi Sándort adományokkal, kitüntetésekkel, maga részére vonta; ez pedig csak oly felesleges gyanúsítás szerző részéről, mint a mily felesle­ges volt fennebb Melius szidalmazása. Mert ebből az látszik, hogy Báthory okos fejedelem volt, nem akarta az uj felekezetet elnyomni, hanem véget akart vetni az államot örökös izgatott­ságban tartó újításoknak és szövetkezett az uj kit conservativ és államképes tagjaival. A Tordán 1572-ben Báthory alatt tartott országgyűlésen mind helyben hagyatnak a vallásokra vonatkozó eddigi végzések s igy a maros-vásárhelyi is és csak az mondatik : »de ha valakik eddigi religiójukban valamit újítanának stb. bün­tettessenek.« (206. lap) s ugyanazon lapon megírja a szerző, kogy Dávid Ferencz már azokhoz is hajlamot mutat, kik a lélek hal­hatatlanságát tagadták. Szép dolog az a népszónoki telietség, mely miudig a tömeg szájaízére tud beszélni az utcza-szegletek emelt köveiről s mely a szabadelvűség csengő-bongó phrásisaival mindig tovább és tovább halad az eszmék folyton vékonyuló légkörébe, az elvont eszmék apostolai és martyrai mindig számíthatnak az érzékeny szívek rokonszenvére, de az ilyeneknek a gyakorlati élet rendesen kevés hasznát szokta venni. Nem a jesuitismus ejtette meg Dávid Ferenczet, hanem az, hogy nem ismerte fel az üdvös működés határait, nem tudta magát mérsékelni, nem volt állam férfi s hogy haladó párti lehessen, öntudatlan is koczkáztatta a szerzett vívmányokat. És hogy ha ma megkérdezzük a virágzó unitárius egyházat, szép iskoláit, templomait, alapítványait, egyes mívelt tagjait és köz­ségeit, nagyon valószínű, hogy azt fogják felelni : jó volt, hogy Blandrata és Kendi Sándor és társaik megőrizték az alapköve­ket s fenntartották a már megalakult egyházat, megszilárdítot­ták a még gyenge hajlékot. Mert ha egyszer ismét felbontották volna a már elfogadott végzéseket s ujabb és mindig ujabb tol­dalékokkal akarták volna felforgatni és változtatni az egyszer elismert egyházat: nagy kérdés, hogy váljon a Báthoryak korsza­kában keresztül vihették volna-e, a mit János-Zsigmond király idejében megtehettek ; s valljon ha Dávid Ferencznek útjába nem állván, reá bízták volna mindvégig a vezérkedést, milyen lett volna a jövendő ? s ma volna-e virágzó unitárius status ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom