Századok – 1880

Értekezések - TORMA KÁROLY: Budapest története I. köt. Írta Salamon Ferencz - 500

TÖRTÉNETI IRODALOM. 507 tusba helyezik. Csak a dunamonti útvonal körüli meghatározásait adjuk rövid összeállításban. Az Eszéktől (Mursa) felfelé vezető római út szerinte Villánynál (Antianae) két ágra szakadt, egyik Siklóson át egyenesen Pécsnek (Sopianae), a másik Pécsváradnak (Alfinum) vezetett. Az Itinerariumban Altinum mellé jegyzett Altino in medio Lugione kifejezés alkalmat ad Salamonnak, hogy az itinerariumokbau gyakrabban előforduló in medio helymegjelölést értelmezze. S értelmezi is igen szerencsés módon s az eddigi megállapodásoktól merőben eltérő új felfogással. O. t. i. Mommsen s a. rómaikori földírattal foglalkozók ellenében, kik az in medio-val jelölt római állomásokat közbenesőknek vették, kimutatja, hogy e kifejezés csupán az útak szempontjából alkalmazott műkifejezés levén voltaképen válaszútat jelent, vagyis egy főútnak valamely provinciális vagy nevezetesebb vicinális úttal való találkozási pontját jelöli, s onnan eredhetett, bogy útközben (medio itineris) azaz egyik állomástól a másikig való csatlakozást értettek kezdetben alatta s azután átvitték minden csatlakozás megjelölésére. A főútból kiszakadó szárnyvonalak végpontjai tehát Salamon szerint ehelyek, melyeketa Zimonytól(Taurunum) Aquincumba s innen Brigetión át Cornuntumba vezető út mellékén általán véve mind dunapartiaknak kell tekinteni, az Itinerarium állomásait pedig a nem dunaparti útban fekvőknek. Mommsen és Römer, kik a zimony-budai római útat az annak mentén lelt mértföldmutatók nyomán közvetlenül a Dunaparton s az állomásokat ez út vonalán jelölik ki — habár Aquincum körül az azok közti távolságméretek nem találnak az Itinerarium számaival — természetesen alig jöhettek a combinatióra, melyet Salamon felállít, a ki a zimony-budai útat a Duna irányával ugyan párhuzamosan haladónak, de attól néhány mértfölddel belebb levőnek veszi fel. Mommsen-Rómer mellett a mértföldkövekeu kivül a dunaparti átmentén helyenként még ma is látható útrészletek s a tömeges régiségleletek bizonyítanak. Ellenben Salamon combinatióját, melyet főleg a földrajzi viszonyokra alapít, ezek támogatják s főleg ama tény erősíti meg, hogy — mint látandjuk — a Notitia Diguitatum Antoninus Itinerariumának állomásaiba lovasságot helyez, mely parti erődökben a hadászati szabályok szerint nem állomásozhatott, minélfogva Salamon theoriája, hogy a dunaparti úton belől még egy más, avval meglehetősen egyenközii birodalmi útnak is kellett elvonúlni, melynek irányán kell a római helységek nagy részét elhelyezni, valószínűvé válik. Részünkről megvagyunk győződve, hogy bővebb és beható vizsgálatok alapján az egymásnak ellenmondani látszó