Századok – 1880

Értekezések - SZABÓ KÁROLY: A magyarországi székely telepekről 490

KÜLÖNFÉLÉK. nek mély hangú változéka s mint ilyen, Kézai krónikájában is föltalálható. Az idézett oklevelek a szabolcsi székelyek jogi állásáról nem adnak ugyan teljes fölvilágosítást : de annyit belőlök bizvást következtethetünk, hogy a szabolcsi székelyek a XIII. és XIV. században királyi szolgálatban állottak, nevezetesen Székely helység székely eredetű lakosai, kik az ugyanazon helységben lakó királyi tárnokokkal szemben ellenséges állást foglaltak el, királyi lovászok voltak, s kétségtelenül valamelyik királyunk által voltak királyi birtokra telepítve. Látjuk továbbá I. Lajos leveléből, hogy igazi székelynek elismertetni annyit tett, mint szabad embernek lenni, kinek vele született nemesi szabadsága bizonyítására kiváltságlevélre szüksége nincs. Hogy végre a szabolcsi székelyek, mint általában a középkorban hazánkban a külön fajú népségek, a besenyők, kúnok, jászok, oroszok, saját nemzetségükből való ispánjok alatt állottak, kétségtelenné teszi a legutóbb közlött oklevélben előforduló Comes Nicolaus Sien lus (h' genere Siculorum kifejezés. Ez a székely eredetű Miklós ispán a Székely János és Lengyel János közt Szabolcs-vármegye törvényszékén folyt perben nézetem szerint vett részt a székelyek nemzetségéből való egyik peres fél ügyének eligazításában. III. Pozsony vármegyében. A Pozsony-vármegyei Boleráz helység 1258-ban kelt határleírásábau említve van a nagy erdő (magna sylua, a mai Fejér hegység) a székelyek felé (versus Siculos), hol három határ ütközött össze : a bolerázé, solymosé és a székelyeké1). Ugyanezen hármas határt említi I. Lajos király 1364-diki levele is, mint a melyek közül egyik a székelyek földje, a másik Diós határát képezi, mely helységet régen Solymosnak neveztek2

). A Fejér hegység mindkét oldalán lakott székelység emlékét tartja fönn a Pozsony-vármegye nyugoti határszélén fekvő Székely falva (tótúl Szekula) helység neve. De nem csak a Fejér hegységben, hanem a Vág mellékén is volt ugyancsak Pozsony-vármegyében tekintélyes székely telep. Kitetszik ez IV. Béla év nélkül (1235—1270) kelt leveléből, melyben a Vág vidéki székelyeket (Siculi de "Wagh), kik egykor saját ispánjuk által terheltetve hozzá folyamodtak s kiket akkor e nyomástól fölszabadítván, arra kötelezett, hogy száz fegyveressel tartozzanak neki és az országnak minden hadjáratban szolgálni, minthogy őt minden hadjáratában e köteleztetésükön feljűl is Töredékesen Fejérnél Cod. Dipl. VI. /. 159. I. teljesen közölve II. olt. IV. I. 372. I. *) Az oklevél ezen helyét idézi Летел/. Keleti Utazás, 11. löt. 257. I. 33*