Századok – 1880
Értekezések - SZABÓ KÁROLY: A magyarországi székely telepekről 490
-498 KÜLÖNFÉLÉK. híven szolgálták, azon kegyben részesíti, hogy ezentúl nem megszabott számban, hanem, mint a nemesek, fejenként tartozzanak vele együtt táborozni1 ). Jól tudom, hogy Jerney, ki azt vitatja, hogy a krónikáinkban a XII. századra vonatkozólag gyakran egymás mellé helyezett Siculus és Bissenus, valamint az okleveleinkben használt Spiculator (Őr) és Sagittarius (íjász) nevezet mindazon egy fajra, a határőrséget képezett besenyőkre vonatkozik, ezen vági székelyeket a sopron-vármegyei Vág helység lakosainak állítja, csak azért, mert ezen Vág faluhoz egy pár órára fekszik a Rába partján Árpás, melynek lakosai, okleveles bizonyság szerint, besenyők voltak, kik más régi oklevelekben Sagittariusoknak is vannak nevezve. S látom, hogy Hunfalvy Pál, Jerney nyomán haladva, abban a nézetben van, hogy a Magyarország nyugoti határain lakott székelyek »valóság szerint bessenyök valának«2). De én Jerney és Hunfalvy e hibás föltevésén alapuló s bizonyíthatatlan állításait nem fogadhatom el ; mert meg vagyok győződve, hogy azon korban, midőn kinek-kinek hova, mely zászló és ispán alá tartozását, jogait és szabadalmait a vérség határozta meg, a besenyő, kún, székely, orosz, izmaelita stb. fajneveket régi krónikáink irói és okleveleink szerkesztői egymástól a leggondosabban megkülönböztették és soha föl nem cserélték, s mert a történelem által bizonyítva látom, hogy hazánkban a középkorban e külön fajú népségek, saját törvényeik és szokásaik szerint élve, egymástól teljesen külön vált testületeket képeztek, s a vérséggel járó jogaikat s kiváltságaikat idegenekkel meg nem osztották. A magyar a székelytől, a székely a besenyőtől, a besenyő a kúntól, orosztól stb. teljesen külön hatóság alatt állt s külön jogi életet élt. Hogy a székely és besenyő vérségre és jogra nézve mennyire nem volt egy, a legvilágosabban bizonyítja az a körülmény, hogy az ősrégi székely Apor-család által birt Bálványos vár környéke, mely a székely föld kellő közepében fekszik, a legrégibb kortól a legujabbig soha sem tartozott a székely földhöz, hanem Fejér-vármegyéhez : mert lakosai nem székely vérből valók, hanem részint besenyők, mint Torján, Szárazpatakon, részint mint Yolál, Karatna, Peselnek helységekben, oroszok voltak. Ezen besenyő s orosz eredetű lakosok nem részesülhettek !) Fejér, Cod. Dipl. V. III. 157. I. s innen Székely Oklevéltár. I. köt. 14. I. 2) Hunfalvy Pál, Magyarország ethnograpldája 301. I. — Itt még Hunfalvy a Sopron-vármegyei Vág helységbeli székelyekről beszél, de már ujabb munkájában a »Sieuli de Wagli« kifejezést, nézetein szerint helyesen, vágvidéki székelység-nek értelmezi.
