Századok – 1880
Értekezések - WERTHEIMER EDE: Nagy-Szeben a mult század második felében - II. 466
NAGY-SZEBEN A MÚLT SZÁZAI) MÁSODIK FELÉBEN. 467 ünnepélyeket megszabni. Azok, kiknek élete és emlékezetei a régi hagyományok átka alatt folytak le, az új változásokat aggodalmasan szemlélhették. Gyorsan mutatkoztak az új befolyások hatásai. Már a XVIII. század első évtizedében, Nagy-Szeben, az idegen hivatalnokok és a katonaság betódulása után, szokatlan képet nyújtott. Sokan úgy vélték, hogy most egyszerre a csász. székvárosba helyeztettek át ; sőt gyakran lehetett hallani, hogy Nagy-Szebent »Kis-Bécsnek« nevezték.1 ) A fényes mulatságok nem hiányoztak, melyek ezen illusiót ^gazolták. A nagy-szebeniek előtt egészeu új jelenetek merültek fel. Igy példáúl gróf Wallis parancsnokoló tábornok, 1726. évben, álarczos-meneteket rendezett, melyek világos nappal vonultak át a főutczákon. Jellemző, hogy úgy a szási: urak, mint a hölgyek is, még vonakodtak résztvenni ezen előttük szokatlan jelenetekbeu, De ez a merevség nem mindig tudott a kísértésnek győzedelmesen ellenállani. Tudniillik Nagy-Szeben azon időben székhelye volt a guberniumnak is ; ugyanennek kíséreteként, gazdag erdélyi főurak költöztek át a szász városba, s itt fényes és víg életet éltek. Vendégszeretetük és bőkezüségök a legszebb világításban tűnt fel. Mint igazi nagy urak éltek. Nyílt asztalt tartottak ;2) némelyik közülök, naponként víg lakoma és asztali zene meilett, 20—30 vendéget gyűjtött össze ebédjéhez; másik a közönséget nyilvános tánczvigalmakkal mulattatá, melyek hetenként többször tartattak. 3 ) Mindezen urak szerették az élvezeteket ; tehát egészen izlésök szerinti dolog volt, ha egyik ünnepély a másikat érte. Az ilyen életmód hatás nélkül nem maradhatott. A nagy-szebeni ifjúságnak színe java utánozta a példát, s az 1753. évi farsang alatt egyik bál a másikat követte. Ennek következtében ezen város lassanként a felzajgó mulatságok központjává vált. A nagy-szebeniek csakugyan azt hitték, hogy midőn a gubernium, 1790-ben, Kolozsvárra helyeztetett át, ezzel *) I. K. Schuller, Aus vergilbten Papieren, 8. 1. 2) Archiv des Vereines f. siebenb. Landeskunde. Neue folgu. XIII. k. II. füz. 1876: Michael Konrad v. Heidendorf. Eine Selbstbiografie, 344 1. 3) Fellmer naplója 17 52, febr. kézirat; a br. Bruckenthal könyvtár tulajdona.
