Századok – 1880

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Virág Benedek mint történetíró 207

MINT TÖRTÉNETÍRÓ. 211 tásához, hogy azok segítségével egy, az eddigi magyar histo­rikusok műveitől eltérő szellemű művel ajándékozhassa meg nemzetét. Ő ugyan lelkesedni tudott egy Pray, Katona, és Bél Mátyás !) nagy terjedelmű müvei mellett, de mindig fájdalom fogta el lelkét, midőn arra gondolt, hogy az e művekben nagy szorgalommal összeállított kincs jóformán értéktelenné válik a nemzet tömegére nézve azért, mivel holt latin nyelven volt írva. Ezért jobban szerette a kisebb terjedelmű, de magyar nyelven irt oly műveket, minők voltak például Bessenyeinek, Budai Erzsai­ásnak, Szekér és Kulcsár történelmi dolgozatai. »Tisztelem — úgymond — a deák nyelvet, de többre becsülöm a hazai nyelvet. Amaz holt nyelv, ez élő. Amannak nincsen országa s királya, ennek vagyon. Amaz idegen, ez sajátunk. Amaz a Capitolium dombján győzedelmeskedett valaha, ez Mátyás palotájában ural­kodjék ezután.« 2) A nemzeti nyelv mellett sürgette Virág a hazai szokások, erkölcsök és törvények tanulmányozását is, mert — úgymond — nemzeti szeretetet szülnek ezek. Alig lehet valami érdekesebb, mint Virágnak barátaihoz, jelesül pedig Kazinczyboz, Horvát Istvánhoz, Vitkovieshoz és másokhoz irt levelei, melyek részint a Nemz. Muzeum, részint — pedig az Akadémia levéltáraiban őriztetnek. Ezekben majdnem évről évre és hónapról hónapra követjük az iró kedélyének álla­potát, s láthatjuk, mint fejlődik ki e költői lélekben azon gondo­lat, hogy a történetírás mezejére lépjen, hol — nézete szerint több hasznot tehet nemzetének, mint a költészet terén. »Te csak versificatiora késztesz engemet — irja Kazinczy Eerencznek. —8) Mért nem inkább a Századokra ? Én ugy vélem, hogy ezek a nemzetnek nagyobb hasznára vannak, mint akármely poéma. *) »E napokban olvastam — irja 1803. elején Kazinczynak — Bél Mátyás könyvét Adparatus ad Históriám, Hungáriáé ; csaknem ked­vem jönne magyarra tenni Priscus Rhetort. Én ugy vélem, liogy aki effélékre fordítaná idejét, többet s hasznosabbat tenne, hogysem a Kas­sai boszorkáuyozó . . . 2) Virág B. levele Pyberhez 1803-ban. 3) 1811. febr. 7-kén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom