Századok – 1880

Könyvismertetések (Név nélkül vagy álnéven.) - Temesvári Pelbárt élete és munkái írta Szilády Áron 174

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 175 tanulmányt, melyet szerzőnek a sholacticusuk rengeteg irodalmában tenni kellet, hogy Pelbártnak a világ irodalomban az őt megillető helyet kimutathassa, siettek meleg üdvözlettel kifejezni méltánylásukat és elismerésüket. Szerző attól fogva is folytatta kutatásait s Pelbártnak két, épen Katalin legendájára vonatkozó munkáját, azóta fedezte fel, s műve függelékében közli is. Egy szóban összefoglalhatjuk azt mit e nevezetes műnek köszönhetünk : Pelbárt tiszteletre méltó alakja vissza van adva a magyar irodalomtörténetnek, s ő mint Szilády igazán mondja nem is fog többé elrejtőzhetni. De hogyan rejtőzhetett oly sokáig ? Oly hosszas és sikeres munkálkodás után, oly fényes és ünnepelt névvel, mint az övé volt korában, hogyan feledte őt el a világ ? Valóban nem őt feledte el a világ, hanem az iskolát melyhez tartozott. Ki gondolt a sholasticusokkal miután a humanisták új iskolát nyitottak meg? Ki törődött a barát praedicatorral miután a reformatio más kérdéseket tűzött napi rendre még abban a táborban is melyhez ő tartozott, mint melyeket ő vitatott? Nekünk azonban törődnünk kell. »A mely nemzet — mondja Szilády — Pázmánjt, Telegdyt, Bornemiszát, Magyarít, Tophaeust, a váradi disputatio szereplő férfait s még sok mást méltó dicsekvéssel említheti s állíthatja párhuzamba más nemzetek birneves egyházi szónokaival annak minden irányú tudományosság szempontjából azzal is szükséges törődni mi és kik voltak az előtt ? Ugy van. Látjuk és érezzük Szilády műve olvasása után,hogy XVI. és XYII-ik századi szónokainknak Pelbárt volt az elődje — a reformatio a talajt elkészítve találta. De tüzetesebben és jobban megismerjük e szép munkából mit a Költők Tára I. kötetéből már tudunk — hogy költészetünk is épen annyit köszönhet Pelbártnak az Alexandriai Sz.-Katalin Írójának mint egyházi szónoklatunk. S ha tanulni akar, a nyelvész is tanulhat egyet mást Pelbárttól. Nem csak azért mert szó gyűjtő volt, kinek Rosaiiumában oly időből vannak magyar szavak, melyből nyomtatott magyar könyv nem maradt fel, hanem azért mert az ő művei régi magyar codexeinknek forrásai. Sőt a történetíró is veheti hasznát — nemcsak akkor ha a kort, melyben élt alaposan meg akarja ismerni, hanem azért is mert történeti vonatkozásukra talál műveiben. Bizonynyal hálára méltó munkát végzett Szilády midőn irodalmunk e nevezetes alakját homályából kiemelte, s életiratát oly alakban mutatta be, hogy mig az iró útmutatást talál tovább kutatásokra, a laicus olvasó is élvezettel olvashatja azt.