Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Schwicker: Politische Gesch. der Serben czímű ismertetése - I. 168

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 173 összes kiváltságait megerősíti és »az összes illír és rácz nép rendeinek« óhajait legkegyelmesebb indulattal tekintetbe veszi. Az Erdélyre önkényileg kiterjeszkedő patriarchai hatóság az 1769. évi congressuson elismerésre törekedett, de az illir udvari bizottság ezt a kérést végre most, midőn szőnyegre hozatott, elutasítá, és pedig határozottan. Az illir udvari bizottság, midőn 1747. évben megalakítatott, bevonta hatáskörébe az erdélyi görög nem egyesültek ügyeit is, de a feladat alól csakhamar felmentetett, és ezentúl igen szigorúan őrködtek azon, hogy se az illir deputatio, még kevésbbé a metropolita az erdélyi görög hitűek felett törvényhatósági jogot ne gyakoroljon. A bécsi udvar eljárásának oka nem az volt, hogy a Leopold-féle kiváltságokban Erdélyre legkisebb czélzás sincs, vagy mintha a magyar alkotmányt tisztelni akarta volna, hanem abban rejlik, mert Erdélyt a vallás-unióra nézve leghálásabb működési térnek tartotta. II. József rendszere azonban egészen más törekvésekből áll. Az ő szándéka már 1783. évben oda irányult, hogy az erdélyi és a bukovinai püspököt a karloviczi metropolita egyházi hatósága alá vesse, és a nevezett két püspök csakugyan meghívást nyert az 1786-ban Karlovitzon tartott püspöki zsinatra, de ez alkalommal határozottan azon következtetés ellen megjegyzés történt, mintha az erdélyi görög nem egyesűit vallásúak magyarországi hittársaik kiváltságaiban részesülhetnének. Uj ok a metropolita és a szerb nép elégedetlenségére. A szerbek szívóssága azon törekvésben, hogy kiváltságaikat kibővítsék, s ezzel a statusban statust alakítsanak, a XVIII. század dagályos, és néha émelygős stilus curialisában is termékeny talajra talált. Az udvari hatóságok az igénytelenség álarczában mutatkozó kifejezések, elnevezések horderejét sokszor nem értették, és mikor érteni kezdték, azok feszegetését vagy kerülték, vagy ha a pillanatnyi politika ezt nekik javasolta, azokat el is fogadták nem ritkán azon szándékkal, hogy alkalmas időben visszavonják azt, a mit előbb engedélyezni látszottak. Az első kiváltságok idején a metropolita egyházi és világi fenhatósága, a caput nationis, a congressus, a rácz vagy illir natio, rendek stb. folytonosan emlegettetnek, de mind ezen kifejezések az idő folyamában megszorító magyarázatot nyertek. Két ellenkező irány igyekezett érvényre jutni majd titkos majd nyilvános úton. A szerbek kiváltságaikban kimeríthetlen forrást találtak folytonosan újabb igények emelésére, az udvari hatóságok pedig a már is sok bajt okozott áradás visszaszorításán fáradoztak. Ez sokszor sisiphusi munka volt. A patriarcha sok intés, és rendre utasitás daczára magát mindig a szerb nép nemcsak egyházi hanem világi fejének is tekinté, és mint ilyen intézkedett is.