Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Schwicker: Politische Gesch. der Serben czímű ismertetése - I. 168

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 171 nép főnökéül, caput nationis, elismerni ; a világi dolgokba való avatkozását mindinkább megszorítá, az örökös nélkül meghalok vagyonának caducitását nem a patriarcha értelmében alkalmazta, az adó- és tized mentességet sem látta fentarthatónak. Az udvar ezen törekvése a szerb kiváltságok megnyirbálására kétségtelen volt, — késznek mutatkozott régi szerencsétlen politikáját elhagyni, cs józanabb politikai elvek felé fordulni, de ugyan akkor a szerbek ellenzését idézte elő, kik természetük szerint már kiváltságaikat tágítani, és az egész kormányhatalmat saját főnökük kezében öszpontosítani lévén hajlandók, ezen törekvésükben még némelyik akkori udvari hatóság politikájában ís támaszt találtak ; igy midőn Barlenstein a történeti valóság ellenére oda nyilatkozott, hogy a szerbek a császár által meghívást nyertek a bevándorlásra Magyarországba. Növelte a zavart, hogy akkor, midőn az államellenes kiváltságokat már nem a török hatalom alá került szerb földre való tekintettel lehetett megitélni, hanem azokat a magyar államjog keretébe kellett illeszteni, az a kérdés támadt, vájjon azokban azon szerbek is részesüljenek-e, a kik már jóval Csernovics bevándorlása előtt Magyarországban laktak, valamint azok is, kik a nagy bevándorlás után egyes csapatokban jöttek be szállást keresni. Legnagyobb ingerültséget azonban a bécsi udvar hittérítési buzgalma okozott és annak szakadatlan törekvése, melylyel nem mindig a legválogatottabb eszközökkel akarta a vallási uniót terjeszteni. A szerbek mindinkább érezték, hogy politikai, társadalmi és anyagi létük a kiváltságok alapján folytonosan ingadozik ; a kiváltságok, melyeket időről időre még mindig szerezhettek, azokat az uralkodó kegyelmének kifolyásául, és visszavonhatóknak hirdették, az alkalmazásban sokszor kivihetetleneknek mutatkoztak. A szerbek valóban csak kiváltságolt idegenek, jövevények voltak. Törekvésükké lett ezóta, hogy honpolgári állásuk törvényesen elismertessék, és hogy kiváltságaik országgyűlésig beczikkelyeztessenek. Ezen óhajtás és annak valósítása közt azonban azon ellenszenv képezett erős választó falat, melyet a szerbek itteni tartózkodásuk alatt maguk ellen gerjesztettek. Azon vadság, rablási vágy, féktelenség stb. melyet a kortársak mint a szerbek bűneit oly sötét színekkel rajzolnak, még tán legkönyebben számolhatott volna elnézésre, de nem azon készség, melylyel magukat a nemzet jogai ellen felhasználni engedték, nem az orosz hatalommal való egyetértés, melyre a gyámoltalan osztrák politika tekintettel lenni volt kénytelen saját jobb belátása ellenére; nem az a dédelgetés, melylyel az ország saját polgárai fölébe emeltettek, és