Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118

52 DUNÁNTÚLI 1IADJÁRAT hói álló őrséget? Talán azért, mert Nezsidertől könnyebben baza osonhatnak vala, — míg így Lancken a németekkel hátok mögött állván, mintegy őrizhette egyúttal őket is. Avagy teljesen bízott Pálffy a folyvást vizdús Bábcza mocsáros kiöntéseinek átgázolbatlanságában még a télen át is ? Úgy látszik — igen, mert különben Draskovicli gróf sok ezer forint értékű összes tábori készletét csak nem tartja vala most is Szolnokon, hanem ideje korán biztosságba helyezi Ovár'bástyái mögött. A Tóközben szállásoló Balogh Adum előtt mindez nem maradt ismeretlen. Ezen önérzetes főtiszt a rábczai átkelést és nyúlási próbát, — mint a melyet először is ő ajánlott volt Pethővel Bottyánnak az őszszel, — becsületbeli kötelességének tartá végrehajtani ; engedélyt kért tehát és nyert is reá tábornokától. A november 10—15-kén oly nagy erőfeszítéssel vetett rába- és tóközi hidak még mindig állottak. Balogh Ádám azért, mihelyt a Bábcza-melléki mocsáros sarakat néhány hidegebb éjtszakának fagya egykissé megszikkasztá : saját, Bottyánnak máiemlített három századával is megtoldott *) ezredével és tán még Pethővel, december 19-kére virradó éjjel fölkészülvén, hirtelen átkel a libény-szent-miklósi hídon, s hajnalban a sarakat szerencsésen általgázolja. Ekkor előre nagy-hamar, és reggelre rajtaüt a meglepett Szolnokon. A horvátok közt a nem is sejtett támapásra roppant zavarodás lőn. Balogh Ádám gr. Draskovichnak szállásáig hatol, — a tábornok, szerencséjére, épen távol vala, — azt teljességgel fölveri, s elnyervén udvari zászlaját, drága eziistmíveit, hintáit, összes tábori málháit, fegyveres paripáit, hámos lovait, társzekereit, elfogja számos horvát tiszttel és néppel udvarmesterét, hadmérnökeit készletestül, úgy zenészeit, stb. A horvát lovasság pedig rögtön kereket old, s elszalad Nezsider felé, míg a gyalog ennek példáját nem követhetve, sok emberének elveszte s i'oglyúl este után, a cemeterium (templomot környező temető) kőfal-kerítése közé menekül. E nagy gazdag sváb község Savoyai x) Eszterházy Anted, Sümegről 17 07. dee. 25-kén Bercsényihez írott jelentésében említi, hogy Bottyán a maga ezerét »az nyúlásiprédálásókban részessé tette ;« e részeltetésböl következtethető az ezred egy részének, -— tehát a Balogh Ádám mellé beosztott három századnak — a mondott expeditíóban való résztvétele. (Eredeti, gyííjtenényemben.)