Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118

TTIALY KÁLMÁNTÓL. 151 Hiányát Bottyán utódjának Eszterházy Antalnak átadná: még két hadi kalandról kell megemlékeznünk, melyek az 1707-ik évi dunántúli hadjáratot befejezék. Az egyik, Somogyi Adám szerencsés becsapása volt Budavára alá, dec. közepén, mely körülbelül száz németnek életébe került. A budai várőrség számára tűzifát beszállíttatni, mintegy 100—120 német gyalog födözete alatt, b. Pfeffershoven tábornok 40 — 50 szekeret küldött ki à szomszédos erdőkbe ; miről a Buda és Fehérvár között állomásozó Somogyi ezredes hírt vévén, oly szerencsésen csapott a vár alá, hogy a mondott szállítmányt künn érte, a kísérő németeket levágatá, a szekereket pedig elnyeré.x) A másik támadás pedig ennél sokkal fontosabb, és nyereményre úgy, mint következményekben uagyobbmérvű volt. Ez Mosonyban történt. Pálffy, midőn november 20-ika táján Magyar-Ovárhoz visszaérkezett : a magával vitt három német ezred közül egyet Nádasdy erősbítésére Sopronynál hagya, egyet pedig Lancken ezredes alatt a Lajta-vonal védelmére, a Fertő északi végétől Köpcsényig helyezett el, akként, hogy maga Lancken a törzszsel Nezsiderben állomásozott. Féltorony és Hegyeshalom (Srass-Somerein) községekben is volt még némi őrség ; amott : az öszszeköttetést Óvártól Nezsider, s emitt : Köpcsény és Pozsony felé fenntartani. Végre Féltorony és Óvár között Szolnok (Zaneck) helységben egy horvát osztályból álló erős hadállomás (Postierung), gr. Dmskovich János alatt, egyszersmind e tábornok törzskarával és társzekereivel. A Lajta alsó mellékeinek ótalmára legfőként e szolnoki őrség volt hivatva. Azonban Pálffynak az egyre hazakívánkozó, lázongó, szökdöső horvátokkal még folyvást sok vesződsége volt; s bajosan érthető: miért helyezett a támadásnak ezen leginkább kitett helyre tisztán horvátokx) »Szintén midőn általjöttünk a Dunán, portát tévén Somogyi Adáin uram Buda alá, a kijövő 40 vagy 50 fás szekereket szerencséssen elnyervén, a kísérő német muskatérosokat, — kik minden kocsin egyen, ketten s hárman is voltak, — frissen levágatta.« (Lossonczi Farkas András fehérmegyei alispán levele Radvánszky Jánoshoz, 1707. dec. 24. Devecserhől. B. Badvánszky-levéltár.)