Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118

TTIALY KÁLMÁNTÓL. 129 tettek ? s miképpen csúfoljon az ellenség is bennünket ? győriek hozzám küldött levelébűl megértheti Exeiád. Mely dologért is, Kegyelmes Uram, ettul a galyibás tisztemtiil bizony nagyon megidegenedtem. Azért, Kegyelmes Uram, liadd mondjak már búcsút egyszer valaha ennek a commandónak ; egyátaljában tovább én nem viselhetem, — hadd próbálja más is ! Ha ez a galyiba a nyakamon nem lesz is : nem eszem én a heverőknek kenyerét, kész vagyok utolsó csép vérem kiomlásáig édes hazám mellett szolgálnom.« Egyszersmind Rákóczihoz irott és szintén ekkor tájban kelt fölterjesztésében is keserűen panaszkodik Eszterházy s ennek győri dolgai ellen, hogy hadai és emberei ott »elszenvedhetetlen károkat okoztak, s parolánkat idegen nemzet előtt is prostituálták.« Melyért méltán kívánnak tőlünk elégtételt. 2) Végre, 1707. nov. 12-kén Beledről megint sürgeti Bercsényit a győrieknek adandó kárpótlás mielőbbi elrendeléseért ; egyúttal azonban már örömét és háláját fejezi ki a fölött, hogy ismételt kérelmei meghallgattatván, más vezényletre fog elhivatni: »Fáradságos commandómtúl való megmenekedésem iránt tett resolutióját Exciádnak alázatosan vettem s felettébb nagy örömmel is olvastam. Ezután is megmutatom én, vérem utolsó csépjéig, igaz szeretetemet hazámhoz !« Végre kéri, hogy mihelyt utódja — Eszterházy Antal vagy Dániel — általérkezend : ő is azonnal átköltözhessék a Dunán. 3

) * * * Bottyán ismételt lemondása a dunántúli vezényletről, Rákóczi és Bercsényi számára, bizonyos tekintetben — épen kapóra jött. Ugyanis az érsek-újvári tábornokság területén odafejlődtek vala a dolgok, hogy a váltig buzgólkodó, de képtelen Eszterházy Antaltól jó módjával szabadúlni kellett. Midőn Bercsényi gróf, a Rákóczi lengyel királysága ügyében Nagy-Péter czárnál és a lengyelországi rendeknél viselt ünnepélyes követsége után, Varsóból 1707. octóber elején haza Eredeti levél, gyüj töményemben. 2) Dttto. 3) Dtto. Századok 1880. II. füzet. 9