Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118

130 DUNÁNTÚLI 1IADJÁRAT Ungvárra, s onnét e hó végnapjaiban a G arain mellé érkezett : Érsek-Újvár, Nyitra, Nagy-Tapolcsány tájain mindent a legszomorúbb állapotban talált. Starhemberg Guido a Morva és Vág közötti földrűl kiszorította a kuruczokat, s az utóbbi folyamot vetvén védvonalul, abból — várak megvételével, új erődök emelésével, és hadainak czélszerű elhelyezésével — egy valóságos erődítvény-lánezolatot alkotott. Elkezdve Komáromon és Gittán, megszállá és megerősíttette Galánthát, Diószeget, Séllyét, Semptét, Szeredet; ezen följúl ott volt Lipótvár, s még följebb Csejte, Vág-Ujhely (ezt jelentékenyen körűl-sánczoltatá,) Beczkó, Trenesény és Ulava. Szóval, kis távolságokban az egész Vág-vonalt erődítette, várakkal, sánczokkal s egypár állandó híddal, melyeken hadai tetszés szerint átcsapdozhatának. Sőt azon volt, hogy védvonalait föl egész Puchóig, Zsolnáig kiterjeszsze *) Ennek következtében az újvári kapitányság területén a vezénylő-tábornok feladata fölötte nehézzé változott. Éber, kemény, csüggedhetlen, tevékeny és eltökélt ember kellett oda most már ; mert a hátrányossá vált katonai helyzet mellett, a folytonos térvesztés és ide-oda való czéltalan mászkálás miatt, a hadak is nagyon elkedvetlenedtek. 2

) Eszterházy Antal nem volt ide elégséges, sőt annyira lejárta magát, hogy tisztek és katonák már semmibe se vették, s idegenkedtek tőle.3) Bottyán ellenben a ka!) Lásd Bercsényinek 1707. november 1, 3, 5, 8, 9, 10, 12, 13 és 18-iki leveleit Rákóczihoz, különösben a, két utóisót. (Archívum Rákóczianum, I. oszt. V-ik kötet.) 2) A most idézett levelek, továbbá ugyan Bercsényinek 1707. oet. 18-káról Károlyihoz szóló eme levele: »Most is, — ítélje Kegyelmed, — azt írja Antal úr solemnissime : már az ellenség Tót-Újhelyiül s Beczkótúl fogva az Vág mellett Urnáit felicissíme elvégezte, mindennémü fortificatióival, s már innen járatja currensét s Tapolcsánig csapdoz. Ellenkező postirung nem lehet, mert nem subsistálhat; hanem az hadak igen elégedettenele, qnártély kell nekik : az tisztek pörleni (haza) kéredzenek már az téli havakban, az közkatona is már egymást fosztja, parancsolni sem mernek nékik, hanem könyörgéssel ha kit kiigazíthatnak. Az földnépe engedelmet kér az hódolásra ; ha elhajtja : az Ipolyig semmi sincs, azon innen kell hozni az hadat. Hátnemigaz Apocalypsisom'í !...« (Rákóczi Tár, II. 217.) 3) »Antal úrnak a választást, az mint írám, kedvére hagytam ; mert mindegy talám, kiváltképen azért, hogy az had idegenkedik tőle,