Századok – 1880

Értekezések - PAULER GYULA: Lebedia Etelköz Millenarium. - II. 98

MIRXENARIUM. 113 lésében ez alkalommal meg nem nyughatunk, és azt csak oly forma pontatlan, palástoló állitásnak kell tekintenünk, mint a melylyel több helyt a császári házra nem kedvező dolgokat — teszem, hogy fiának Romanusnak neje az olasz királynak csak törvénytelen leánya volt2

), — takarni, más szinben feltüntetni igyekezik. A többször idézett byzanti irók szerint, kiknek elbeszélését megerősítik, az egykorú fuldai Évkönyvek : a Bulgáriába tört magyar sereg nem tért vissza szerencsésen hazájába, hanem ott veretett szét, miután Symeon békekéréssel elámitá a romaiakat, ugy hogy azoknak szárazföldi és tengeri serege cserben hagyta őket. Ezen vereségről sem Leo császár Taktikájában sem Konstantin nem szólnak semmit : minek okát nem nehéz kitalálni. A byzanti politikának egy kétszinti, és lelketlen cselekményét tárja fel az, mely még hasznot sem hajtott, mert Symeon rászedte Leot, és mihelyt a magyarokat leverte, egészen más hangon kezdett beszélni a rómaiakkal. Ellenben nincs semmi ok, hogy egymástól oly távol eső forrásoknak : mint Theophanes folytatásának és a fuldai évkönyveknek összhangzó tanúságát kétségbe vonjuk. Ha pedig ezen tény igaz : már hazugságon kaptuk Konstantint, kinek további elbészélését teljesen valónak véve fel kellene tennünk, hogy a magyarok az első bulgáriai vereség után nem törődve a félelmes szomszéddal, a helyett, hogy bosszút állottak volna, másféle kalandokra indultak s akkor támadtak rájuk a bolgárok és szövetségeseik a bessenyők, és lepték meg őket, most már másodszor és saját földükön, mi magában véve sem valószínű, de a források által sem támogattatik. A dolog tehát úgy történhetett, hogy Symeon a Bulgáriában veszteglő magyarokat meglepte, leverte, még pedig gyorsan, mert az alatt magánál tartá, és Ígéretekkel ámitá Leónak követét, hogy a görögök ne segítsék szövetségeseiket, ez pedig nagyon sokáig nem tarthatott : s azalatt a bessenyők is, kiket talán csak veresége után, vagy mindjárt a magyarok betörésekor, már segitségűl hívott, a visztömegótöl, hogy annak segítségére a bessenyők és bolgárok ellen ne siethetett volna. 2) Cap. 26. i. h. 118. illetve, 331. 1. ') Theoplianes continuatus, Georgius monachus i. h Annales fuldcnses i, h. 412. Századok. 1880. II. füzet. 8