Századok – 1880

Értekezések - PAULER GYULA: Lebedia Etelköz Millenarium. - II. 98

114 LEBEDIA, ETELKÖZ, szamaradt magyarokat rohanták meg. Ez esetben a bolgár politika csak azt tette, mit tett 839. körül, midőn a bolgár sereg a görögök ellen harczolván a Dunatorkolata tájára telepitett, és hazavágyó drinápolyiak ellen, a magyarokat hivta segitségiil, kik akor Lebediában laktak, mint 895-ben a bessenyök : mig a magyarok tanyája azon vidéken volt most, melyről akkor a drinápolyiak szabadulni ohajtottak. Ez nem zárja ki azt, hogy a győztes bolgár seregnek egyik osztálya a Dunán túlra is át nem kelt és a bessenyőket hadjáratukban ne segítette volna : mig a Bulgáriában szétvert magyar seregnek maradványai, szintén haza vergődhettek. Ily formán tehát a bolgár háború volna azon, Konstantin által kczelebbről meg nem jelelt, rejtélyes hadjárat, mely alatt a bessenyök a magyarokat Etelközben is megtámadtak, és igy mind a két eseményt egy évre, vagyis 895-re tehetjük. Kérdés már most, vajon a magyarok e vereség után rögtön elhagyták e hazájukat vagy — mint Dümmler hiszi — a következő évig vártak-e?1

) mely esetben csak 896-ban léptek volna a mai hazába? A feleletet megadja a csapás mineműsége, melyet a magyarok a bessenyőktől akkor szenvedtek. A csapás nagy lehetett, ha bár nem is volt oly borzasztó catastropha, mint a minőnek egy jeles irónk tartja mely után a magyar nemzetnek ha nem is egésze, de legnagyobb része, »egy egyenlően szegény egyenlően család nélküli, s csupa fegyverfoghatokból álló had« volt, és felbomlott állami és társadalmi léttel indult neki uj hazát keresni2). A nemzethagyományaiban e vereségnek legkisebb nyoma J) Dümmler, De Arnulfo rege 145. 2) »riavTeXwq é%);(pcíneccv« i. h. 173. Salamon, Századok, 18?6. 729. és kk. i. h., kinek tekintélyére magam is egy ideig majd nem hasonló nézetben voltam, lásd Századok 1877. 408. 1. de a forrásoknak uj meg uj áttanulmányozása, más, és — ugy hiszem jobb — meggyőződésre vezetett. Ily pusztulásra gondolnak a szláv irók is (р. o. Jireeek i. h. 164. 1.) midőn kedvtelve emlegetik, hogy a magyarok feleséget is úgy raboltak maguknak ez után. Szemök előtt a fuldai évkönyveknek tudósítása lebeg (i. h. 4) oly nőrablásokról, minőt minden hason fajta nép p. a. tatárok, minden különös ok nélkül is, elszokott követni, feledvén egyszersmind azt is, hogy felfogásuk szerint az etelközi vereség 894-ben, Pannónia feldulásakor, még nem történt meg vagy legalább a rablók előtt még tudva nem volt.