Századok – 1880

Értekezések - PAULER GYULA: Lebedia Etelköz Millenarium. - II. 98

MILLENAEIUM. 107 teszik, mert a boni források a kievi elvonulás után az etelközi tartózkodást nem emiitik, annak tehát — ez a hallgatag okosko­dás — meg kellett ez utat előzni : de feledik, hogy honi források valamint a Nestorféle évkönyvek e rövid tartózkodást egyáltalá­ban nem emiitik, hogy hallgatásuk e tárgyban megmagyarázható : de nehezen magyarázható meg, hogy az Etelközben, tehát a Dnies­ter mentében lakó, a bolgárok, bessenyők vagy az éhség által haj­tott magyarság Magyarhon felé törekedvén, azt a nagy kitérést, — parasztosan szólva vargabetűt — csinálta volna Kiev felé, mely őket^ a félelmés bessenyők közelébe hozta? S ha Etelközből jöt­tek a magyarok : mikép mondhatja a Nestor féle krónika, hogy keletről jöttek, mit összes krónikáink exodusa megerősít ? Lát­tuk feljebb, hogy Lebedia a Dnieperig terjedt; hol kelhettek volna tehát a magyarok jobban át a Dnieperen, mint Kiev­nél, mely mint révhely volt hires, és legtermészetesebb átkelési pontja volt azon seregnek, mely — tekintve a hadakozó geogra­pliiai fekvését — a közép Don melléken veszté el csatáját ? A dolog természeténél, a források egyhangú tanúság tételénél, a geogra­phiai fekvésnél fogva tehát •— melyek nyomatékosabbak bármily mesterkélt okoskodásnál — azt hiszem, bogy a magyarok — mint már az e kérdésben elfogulatlan Karamsin is állitá. — Lebediából kiveretve vonultak el Kiev mellett : a lebediai vere­ségnek is tehát a mondott tiz évben, 888 és 898 közt kellett történni. Határozottan szól a lebediai vereség idejéről Konstan­tinus a »De administrando Imperio« 37-ik fejezetében, de tudósí­tása inkább növeli, mint oszlatja ä homályt. Ötven évvel történt az ő ideje előtt — mondja —, s a pontot azzal végzi, hogy az »ötvenöt előtt volt, mint feljebb mondatott.« 2) Botka itt valami dolgot, tudniillik ugy hogy a magyarok eleve Kievet és Oroszországot akartak elfoglalni, és ott akartak maradni. Gesehichts des Russischen Reiches I. 164. 1820-iki rigai né­met fordításban. 2) »JIQO ÍTMV Oè 7t?.VTrj'/.ovTa s azután: wç. svQtjTai, /ÀSXQiTtjç Ot [ÁEQOV ért; nEVTtiXOVTa névre.« Abonni kiadásban. Dümm­er De Arnulfo rege 145 1.) és Katona hibásan értik a tudósítást az etelközi vereségre, és vonnak ennélfogva következtetést a magyar or­szági megszállás idejére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom