Századok – 1880

Értekezések - PAULER GYULA: Lebedia Etelköz Millenarium. - II. 98

108 LEBEDIA, ETELKÖZ, corrompait textust gyanít, s minden esetre indokolt a feltevés hogy egyik évszám hibás, még pedig valószínűleg az ötven év, mert, a szám szavakkal lévén kiirva, inkább tehető fel, hogy az első helyen az az ötven mellől az öt, Ь ЖЕРТЧХОГТА mellől a TIÉVTE, maradt ki, mintsem, hogy az a második helyen önkényüleg, ok nélkül toldatott az ötvenhez. De még ezzel sem nyerjük az esemény évét, mert nem tudjuk, honnét számíttatik — visszafelé — az ötvenöt év? A császár hol 952-öt hol 949-et emliti mint a folyó évet. A 948-ban julius 15-ikén meghalt Lecapenos Romanus császáról már mint halottról szól, de Lothar, olasz királyról, ki 950-ben november 22-ikén mult ki, még mint élőről emlékezik.x) A munka tehát, jelen alakjában semmi esetre sem készült el 948. második fele előtt, és igy az ötvenötödik év előtte legkorábban 893-ra esik, csakhogy, a ki egy kis figyelemmel olvassa, azonnal észreveszi, hogy az különféle időkben készült, gyűjtött jegyzeteknek laza összeállítása, s egy szellemes franczia tudós, ki újabb időben e művet tanúlmányozta, csak is a »de Ceremoniis aulae Byzantinae« czímő másik császári dolgozat borszasztó rendetlenségével szemben szólhat a gondos szerkesztésről.2) Az adatok egy részét maga a császár gyűjthette : de egy részüket kétségkívül már készen találta, s e külömböző részeknek csak formát törekedett adni, azon czélhoz képest, melyet élőbeszédében bevall : hogy Romanus fiával megismertesse : melyek a római birodalomra nézve veszélyes nemzetek? mely más nemzeteket lehet azok ellen felhasználni? mikép lehet azok követeléseit kikerülni ? mit azután e nemzetek szokásainak, történetének leirása, és végre a byzanti udvarnak némely ujabb eseményei és változásai követnek E czélokhoz képest Konstan-J) Konstantin müvére nézve 1. Rambaut »L'empire Grec au. X-me siècle« 170 és kk. 11. 2) »Adeo est confusus et turbatus, ut potius collectio videatur esse notatiorum singularum, quam opus bene compositum« DUmmler De Arnulf Rege 17 7. 1. ellenben Rambaut ki a »Cerimoniákról« mondja; »on ne peut guere expliquer l'affreux desordre de livre II.« (i. h. 130. 1.), ezen müröl írja : . . . »l'ordre, qui règne tant de matières diverses, le soin de la redaction .... on aura peine a croire, que ce soit le même homme, qui a écrit les thèmes« u. o. 173. 1.