Századok – 1880
Értekezések - PAULER GYULA: Lebedia Etelköz Millenarium. - II. 98
106 LEBEDIA, ETELKÖZ, krónika még elbeszél, ignorálják. Schlözer és utána Rosier — ki Nestort magát — úgy látszik — meg sem nézte, ellenben úgy értik a dolgot, miDtha az utolsó év jelölné az esemény idejét. v) Azonban a krónika elbeszélési módjából szükségképen egyik felfogás sem következik. Vannak esetek, hogy a több évhez közösen jegyzett esemény, az évek elsejére, utóisójára, — mi a rendes — vagy valamelyik középsőjére esik. így közvetlenül a magyarokról szóló feljegyzés előtt a 6394. 6395. vagyis Kr. u. 886 887-ik évhez említtetik Bölcs Leónak trónralépése, ki pedig 886-ban, tehát a jelölt évek elsejében követte atyját Vazult a kelet-római császári székben; és valamivel később a 6429—6437. vagyis a Kr. utáni 921—929 közt terjedő 8 évhez jegyzett események közül, Konstantinápoly ostroma a bolgárok által 923-ra, Symeon bolgár királynak Romanus császárral kötött békéje 924-ra, tehát a kérdéses időszak középső éveire esik, és nem az utolsó, 929-re, melyet Symeon már meg ért.2 ) Nestor tíz esztendejéből tehát — mint már Szabó Károly megjegyezte — csak az következik, hogy az ott elbeszélt események, 888—898 közt történtek, mi teljesen megfelel a valóságnak, a mennyiben 899-ben a honfoglalás már annyira be volt fejezve, hogy a magyarok Pannonián túl, Olaszhonra törhettek. Ez időszakon belül történt azonban a Lebediából való kivándorlás is, a melynek a kievi átkelés közvetlen következménye volt. Alig van adat melyet összes krónikáink, Anonymussal együtt oly egyhangúan hirdetnének mint azt, hogy a magyar nemzet Scythiából kijövet — haladott el Kiev mellett: és mégis iróink, kivétel nélkül, nem ugy fogják fel ez átkelést, mint a mely a lebediai tartózkodást az etelközivel össze kapcsolta, hanem mint egy epizodot, mely az Etelközből a mai hazába való vándorlás idejére teendő 3) Ezt kétség kivül azért x) Schlözer, Nestor I. 119. 1. 2) Jírecek : Geschichte der Bulgaren 168. 169. 1. 3) Például idézem csak Szabó Károlyt (Vezérek kora 54. 1.) Szalayt. I. 11. és Horváth Mihályt I. 35. 36 (az 1871-iki kiadásban) ki azonban Anonymus elbeszélését teljesen magaévá téve, — a mennyiben azt igaznak elfogadjuk — sokkal plausibilisabb színben tünteti fel a
