Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - IV.718

730 bolla márton ks éder károly jövedelmezett — (hasonló, igen számos alapítvány, melyek vagy a konstantinápolyi pátriárkának, vagy az Athos hegyi monostoroknak jövedelmeztek, tétetett azután Moldova és Oláhországban is, miből a híres monostori ügy fejlett ki Kuza fejedelemsége alatt) — mondom, az is, mert e monostor a pátriárkának jövedelmezett, bizonyságúl szolgál arra, hogy 1391 tájon semmiféle se orosz, se oláh püspökség nem vala még az országban. — Ennyit tudhatni az oláh jövevények vallásáról. A köz oláhok, ha ragaszkodtak is a keleti egyház szertartásaihoz, rendes saját püspökök nélkül szűkölködnek vala; az oláh vajdák meg kenézek pedig, kivált ha megnemesedtek, habár talán nem mindenütt, de sok helyütt, a katholikus egyházhoz tartozának, legalább a XV. század végéig. Az oláh írók alítgatásait, az említetteken kívül, nem hozom fel ez úttal, csak megérintem, hogy az idézett Klein Sámuel Belgrádban, azaz Gyula-Fehérváratt, harmincz oláh érseket számlál elő 1348-tól fogva 1698-ig, de Cipariu kénytelen bevallani, hogy azok neveit és sorát semmi oklevél nem támogatja. Mind annak ellenére ugyanazon Cipariu egy rakás suffraganeust szed össze, a kik a gyulafej érvári érsek alá tartoztak volna, s ezek közt első helyen áll a belényesi 1205-ből. 10. §. Lajos király 1351-ki törvényének 6. czikkét (de Nonarum solutione et exactione) a közönséges magyar történelemírás nem méltatja nagy figyelemre, pedig az egyik fő oka a magyar társadalom romlásának, a tulajdonképi magyarság kiirtásának, s az ország 1526-ki bukásának. A kileuczed elvétele a tized után a földmívelő osztályt felette sanyargatá. »Ut per hoc honor noster augeatur, et ipsi regnicolae nostri Nobis fidelius possint famulari« így indokolá Lajos a nagy újítást: ámde nem nevelte a királyi méltóságot, hanem csak az urak gőgjét, a kik mindjárt halála után vásárra lcezdék hordani a királyi jogokat, s vásárfiául szerzők magoknak az ország jövedelmeit. Lajos ezenkívül a jóbágyok költözését is, ha meg nem szüntette, de úgy megszorítá, hogy könnyű vala megsemmisíteni. »Jobagiones aliquo-') Acte si Fragmente istorice-bisericesci de Tim. Cipariu. Blasiu 1855. A XII. XIII. lapon.