Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - III.668

meg az oláh incolatus elldéyyben. 671 Ellenben mennél erősebben süt a történelmi világosság, annál setétebbé válik a vidék, a melyen a rumun hierarchiát és államot képzelik. A szlávok közt megszálló magyarok s a keleti végekre telepített székelyek nem tölthetik be a földet. A XII. század közepe táján németeket hoz a magyar király, még pedig, a mint az 1196-ik oklevél világosan mondja, üres, lakatlan helyre (in illo solo deserto, quod gloriosae memoriae G .(Géjza) rex Flandrensibus concessit.)J) Ez illeti ugyan csak a nagy-szebeni német szállásokat: de bizonyosan a többi német megszállókat sem tevék olyan helyekre, a melyekről az üres és lakatlan jelzést nem kellett volna mondani. Rumun lakosokat, még pedig városokban élű rumunokat, sehol sem szorítának ki a német jövevények, sem Besztercze vidékén, sem a Kolosvár, Enyed, Yizakna stb. keletkező uj városokban, melyek mind német szállások valának. így Rodnáról értesít a tatárdúlást leíró Rogerius, hogy »inter magnós montes posita Teutonicorum villa, regis argentifodina, in qua morabatur innumera populi multitudo« (Cap. XX.) ; így Nagy-Várad közelében a Körös melletti Tamás-hídja, »magna Teutonicorum villa, super fluvium Crisii posita« (Cap. XXXIV.) Általában mindenütt, hol a bányászat végett is jövevény németeket telepítenek, ott előző, bányászkodó rumua lakosságról nem lehet szó. 1211-ben II. András a német vitéz rendnek Erdő-elven Borza nevű üres és lakatlan földet adományoz a kunok felé (quandam terram Borza nomine, ultra sylvas versus Cumanos, licet desertam et inhabitatam), megengedvén a rendnek, bogy a kunok elleui védelemre fa várakat és fa városokat építhetnek. Az adományozott földnek határai Halmágy, Miklósvár, innen felfelé haladva az Oltón odáig, hol a Tertilon (Tartelowe, ma is a köznémetben Tertelen, az -irodalmi németben Tartlau) patak ioly belé, azután a Tertilon forrásáig és továbbá a Tinis (Temes, Zymis, ma Tömös) forrásáig menve, s ettől a Borza kifolyásáig (ad effluxum aquae, quae Borza vocatus). Ezek az éjszak-keleti határok. A dél-nyugati határok a havasok, a Borza kifolyásától !) Katona. IV. 534.