Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - IV.629

656 duna ntúli hadjárat Ugyan e napokban más rendbeli ezer lovas kurucz Kis-Martonnak kerülvén, lajtai Bruck alá csapott, az ottani városiak, továbbá a nezsideriek és parndorfiak marbáját — összesen vagy 2000 darabot — és gr. Harrach es. minister parndorfi ménesét elnyervén, gazdag prédáját szerencsésen el is vitte, de még előbb a nezsider-petronellai lineák sánczolatainak egy jó darabon való levonatására is reáérkezett. Mind e merész száguldozások a császáriak kadvonalai mögött, nem kissé zavarák meg a Rabutin-hadtest készülődéseit, s nagyban rettegtették Bécs tájékát, miután a határszéli és osztrák várakban, váracsokban, egyre dörögtek a vészlövések, és a nép mindenfelé futott. *) Hogy tehát a határokon a nyugalom elvégre helyreállíttassák : a cs. k. főhaditanács, — látván Ebergényit magában elégségesnek nem lenni a veszedelem elhárítására, — parancsot külde Pálffynak a visszafordulásra.2) E parancs azonban a bánt már nem érte Győr táján. ') Bezerédy aug. 2-iki, idézett levelében még ezeket írja : »En ugyan nagy fáradságommal végben vittem, mind Austriában mind Styriában tettem lármákat : mert (Fraknótál) Pozsonyig s egész Bécsig is kilövettem az álgyúkat, Lajtán túl nyargalództak az katonáim, Nyulas felöl az lineát levonattam nagy darabon, nizsideri, prukki, parndorfi marhákat elhajtattam, — nem kevés lármákat csináltam Austriában, úgy Styriáiban.« B. Berényi Ferencz szintén följegyzé 1707. júl. 25-ikén naplójába : »Ez napokban Pruckig volt ezer lovasbúi álló kurucz porta ; az Nyulasrúl 2000 darab marhát hajtottak el, Parndorfrúl is nagyobb részét Harrach ménesének és marhájának.« Valószínűleg ugyan e nyereségekre vonatkoznak Szent-Miklóssy János ezredes sorai, ki Bercsényinek Nagy-Kátáról 1707. aug. 2-káról újságolja: »Bottyán János Generális uram ö Nga is a túlsó részen jó nyereséggel vagyon, mert némely német városokat (Schwarzenbach) felvervén, gazdagította táborát.« (Kamarai levéltár.) 2) »Bécsből azt írják, hogy bán uram Rabutin embereinek egy részével és az ráczokkal, horvátokkal Rábaközbe ment : de minthogy Soprony táján szaporodnak a kuruczok, némely helyeken az lineákat is kezdik áthágni, az kikkel Ebergényi uram nem bírhat, arra nézve revocáltatélc bán uram.« (Berényi Ferencz uaplóföljegyzése, 1707. júl. 25-kéről.) Sőt még Starhembergnek a Vágtól Bécs környékére való hivatását is emlegetni kezdték. »Bottyán uram Bezerédivel Soprony táján s tovább is sétálván: vissza köll Storembergnek menni Bécs felé,« — írja Soós Pál 1707. júl. 29-kén Radvánszky Jánosnak.