Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - IV.629

tiialy kálmántól. 655 közvetlensége kedvéért, halljuk ismét őt magát, a mint expeditióját élénken elbeszéli: »Onnand (Ausztriából) megtérvén, vettem utamat az Lápincs felé, akarván az styriai passuson lévő ellenséget is megütnöm ; de, az midőn Őrhöz érkeztem volna, étszakának idein, éjfél után két óra tájban, megszállítottam az katonaságot az kertek alatt, — hé találván egy az többi katonáim közül menni az faluban : egy compánia lovas-német már ott volt; kiknek kezekben esvén említett katonám, az midőn hurczolták volna az faluban : kirángatja magát kezökbül, elszaladott, és az midőn az palánkon általugrott volna, négy vagy öt puskát sütöttek hozzája, de mivel igen sötét volt, nem találták. Erre nézve mindjárt én is az mellettem lévő dragonyosokkal előrementem ; az ellenség rendben vévén magát az Pinkva (Pinka, folyam) partján, tüzet ad reánk, — én is hasonlóképpen őreá. Ez így lévén kétszer egymásután, nem állhatta, hanem általverődvén az Pinkva vizin, csalt vetett ; némely voluntír-katonáim és több zászlók alatt levők is egynehányan nyomában akadván, meglódúlt, — ötvenötig valót levertenek az lovakról, és kilenczet rabúl hoztanak. Azalatt magam is mindenütt nyomában. Sokan az ellenség közül az sötétben leugrándoztak a lovakrúl az erdőn, és úgy rejtődztek el. Az kapitányjokat is szintén az határnál (Pinkafőn túl) már elfogták katonáim : de az gyalog (határőrző stájer) pórság feles lévén, elpuskázták katonáimat, s így menekedett meg, — az parókáját és fegyverit is mind elhányta. Azon füst alatt bécsapván Stájerországban, egy jó diversiót tévén, megtértem; háromszázig való szarvasmarhát, egy annyi juhot, és lovat is ^valamennyit hajtottanak katonáim. Istennek hála, egy emberemnél több el nem veszett, kettő sebben, és három ló. Nem égettettem. Várván az megírt ellenség magához Purghóban (Burgau) lévő Holy nevű kapitánt is háromszázad magával : derekasan megverekedtem volna véle ; de essős idő lévén akkor, el nem jött.« *) *) Bezerédy levele gr. Eszterházy Antalhoz, Pápáról, 1707. aug. 2. (Eredetije gyűjteményemben.) Pálóczi Horváth György is irja Léváról aug. 2-kán Radvánszky Jánosnak : »Bezerédy uram Stíria szélin Sopronyon felül egy kis várat is vett meg s fel is verte. Austriát alkalmasint felgázolták hamarjában,« (Radvánszky-levéltár.)