Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - II.541

558 bolla márton és éder károlt sem történt egy népnél is ; nem történhetett a rumunoknál sem. Ok tehát, már a szláv írásuk tanúságánál fogva is, 860. tájon, tehát a magyarok ideérkeztekor, nem léteztek Erdélyben, mert ha ott léteztek, a római írással okvetetlenül élnek s azt semmi okbúl el nem hagyják, új hitre nem kellvén térniök, minthogy régi keresztyének voltak volna.*) *) Dr. Vécsey Tamás a Havi Szemle I. köt. 3. f.-ben a »Római jogemlékek Magyarországon« ezimü értekezésében felhozza, hogy Erdélyben ott van Calea lui Traian = Traján útja, porta romaniloru = rómaiak kapuja, brasda a lui Traian imperatu = Tr. császár barázdája, l'rat de la Traján = Tr. rétje. (Keresztes-Mező), Volkan hegy ; — ott van a rumun nép közt sok római babona hit és szokás, p. o. a rumun nők a pénteket (dics Yeneris) a Venus tiszteletére szentelik, a halottak nyelve alá pénzt (obolust) tesznek Charon számára, vannak sirató nők, mint a rómaiaknál, sőt torontáli öreg uraktól hallotta dr. Vécsey, hogy még néhány évtized előtt a román apa ép úgy uralkodott fia családja felett, mint még Traianus korában a római családapa, hogy 12 éves román leány már férjhez megyen, mint a hajdani Rómában stb. stb. végtére még Opitz verseit hozza fel, melyek az oláhok románságát éneklik stb. stb. »Mind ez czáfolat, úgymond, Hunfalvy Pál állítása ellen, hogy a rómaiak és románok között minden traditio megszakadt volna.« Dr. Vécsey jobban tudja, mint én, hogy Pannoniában eddig szinte két annyi római feliratos követ találtak, mint Dákiában, hogy ott több római telepváros volt, mint itt ; hogy Pannoniában száz évvel előbb kezdődött a római uralkodás, s két száz évvel tovább tartott, mint Dákiában ; hogy még sokszor székele római császár Sirmiumban, midőn máirég Erdélyben semmi nyoma sem vala a római uralkodásnak : még is azt kell mondanunk, hogy Pannoniában nem maradt fenn a római traditio, — csak jól kell azt érteni. Más az, mi az iskola, a tudomány útján kerül a nép tudatába, más mey az, mi a nép tudatából vagy emlékezetéből kerül a tudományba, IIa р. о. Opitz a verseit Auraríában, nem Xalatnán írta volna, azt lehetne hinnünk, hogy a római traditio, a nép változtával is, fennmaradt : úgy pedig azt kell mondanunk, hogy Opitzék vagy is az iskola útján került a Traján emlékezete a nép nyelvébe. А XV. XVI. század mindenütt rómaiságot kereső és talála, még ott is, a hol arra külső ok nem mutatkozott : nézzük csak Bonfiniusnál, mely magyar város az, a mely nem római embertől vette volna a nevét. Hát Erdélyben, a hol oláh nép kínálkozott a tudósnak, ez nem talált volna rómaiságot ! A babonahitet, a szokásokat a beköltöző nép magával viszi új hazájába : az oláh nép babonája és szokásai meg vannak a czinczár,