Századok – 1879
Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - II.541
meg az oláh incolatüs erdélyben. 559 Érezvén azt a lehetetlenséget, némely rumun író már a múlt században egy új mesét gondolt ki. Ezek szerint is a rumun egyház folyvást római nyelvvel és írással élt egész 1439-ig, a firenzei zsinatig, a mely az uniót alapította meg a keleti és nyugati egyházak között. Azonban ezen unió annyira felharagította volna a moldvai rumunokat, hogy a latin liturgiát, bibliát, könyveket, szóval egész írott latin múltjokat máglyára hányták, elégették, s hogy még csak ne is gondolhasson senki is a gyűlöletes unióra, a szláv liturgiát, a szláv egyházi nyelvet, a szláv írást fogadták el. Az épületes példát Oláhországban, vagyis, Ungro-Vlachiában is követék ; s hogy Erdélyben is követték, szinte magától érthető. Ezt az újabb mesét nem hiszik már, legalább Cipariu nem hiszi. Hogyan hihetik tehát a régibb mesét, a IX. századbelit? Az íij mesének legalább az unióval járó némi hitváltozás lett volna az oka : de hát a réginek még ilyen oka sincs, hisz a IX. századbeli rumunok Erdélyben régi keresztyének valának, az akkori szlávok az ő hitökre tértek meg : miért kelletett volna hát nekik azt az írást fogadniok el, a melyet eme szlávok kedveért szereztek volt Kyrillos és Methodius ? Sokkal hihetetlenebb tehát a IX. századbeli mese a XY. századbelinél, s azt el kell hinuiök, ha hiszik, hogy Erdélyben Traianus idejétől fogva szakadatlanúl rómaiak és románok vagy rumunok saját rumun liierarchiájok s a VII. századtól fogva saját fejedelmeik alatt is éltek. A rumunok tehát, a Kyrillus-írás tanúságánál fogva, nem Erdélyben keletkeztek, hanem ott, a hol az írás divatozott, t. i. Dunán túl, a Balkánon. Ezt a nyelv maga is bizonyítja. Vannak ugyanis a rumun nyelvben tünemények, melyek elütnek a többi román nyelvektől s melyeket itt csak megérintek. Az egyik és szinte legszembeötlőbb tünemény az articulusnak hátúitevése, p. o. miinte-le a hegy, vagyis makedoniai oláhoknál is, mint a rumun Írókból tudom. A leányok korai férjhez menetelét másutt is találhatja dr. Véesey úr ; Charon obolusa inkább görög szokás, mintsem latin ; az apa uralkodását a fia családján a szerbeknél is emlegetik a volt katonai véghelyeken, a házi közösségnél fogva. Mint a mesék, úgy költöznek babonahit és szokás népről népre, s megragadnak, ha nekik való földre találnak. 39*