Századok – 1879

Értekezések - JAKAB ELEK: A pragmatica sanctio története Erdélyben. - III.413

JAKAB ELEKTŐL. 415 sikat, midőn 1722. mártius 30-án az első nyilatkozatot elfogadták? En azt hiszem, egyiket sem, hanem átírták az 1723. dec. 30. kelt s az országgyűléssel most közölt kir. megerősítő levélből. Valóban előttem úgy tűnik fel a dolog, hogy a Kölesériféle fölterjesztés variansaiból ment át a végső megerősítő kir. oklevélbe, abból az 1744-ki III-ik t. czikkbe s végre történetírásunkba is a pragmatica sanctionak Erdélyben oly ujjongva fogadtatása. Én máshol, mint b. Wesselényinek fiai számára örökös főispánságot kérő 1723-ki folyamodványában ilyesmit nem láttam. О azt mondja: »hogy az országgyűlés tagjainak elméjét a nő-örökösödés tárgyalásakor ő hajtotta oda, liogy azok egyenként és összesen ujjongó örömmel és vidám felkiáltással fogadtákelazon nyilatkozatot.«De vájjon elfogadható-e ezen önérdekből érvként használt dolog előadáspositivigazsággyanánt?.. Azimént említett úton jutottak be az Erdélyhez küldött k. leiratokba 1 7 12. vége felé mindjárt s 1713-man,túlkövetkezetesen az : Erdély fejedelemség, Erdély tartománya s hasonló kifejezések előtt az örökös = kaereditarius — szó jelző is. Az elfogadás tehát tény, de hogy az nem ment könnyen, az örökös tartományok példájával Erdélyre s ezével Magyarországra gyakoroltatott nyomás, hogy a fejedelemnek sok gondot okozott s áldozatokba került, a mondottakon kívül igazolják azon megjutalmazások, a mikben buzgó előmozdítói részesültek. Gr. Kornis val. áll. titk. tanácsosi czímet s arany keresztet, fia Ferencz 1729. küküllő-vármegyei főispánságot nyert ; b. "Wesselényi b. titk. tanácsosságot, 1722. inscriptioba kapta Drágh kastélyt több faluval, 1723. kérte fiának s örököseinek a közép-szolnoki örökös főispánságot, indokai közt felhozva, hogy hűségeért a forradalmiaktól jószágaiban elviselhetlen|l<árokat szenvedett, ijesztették, fényes ígéretekkel csábították, de ő hív maradt s a pragmatica sanctio kimondására kivált az ő példája bírta rá a kk. és rr.-ket ; kir. biztos gr. Tige is szólott érette az udvarnál 1729-ben; Wesselényi tett szolgálatait —úgymond — az örökösödési ügyben — ha élne — gr. Virmond tudná legjobban megmondani ; midőn 1735. halála után egy évvel özvegye ismételve folyamodott ezért s azt mégis nyerte, érvelése súlyát ismét ') Erd. udv. cancel/, levéltár, 1722. [80. sz.] i) betű alatt. 29*