Századok – 1879

Értekezések - JAKAB ELEK: A pragmatica sanctio története Erdélyben. - III.413

414 A PRAGMATIC A. SANCT10 TÖRTÉNETE ERDÉLYBEN. A pragmatica sanctio elfogadását történetíróink szerint az erd. országgyűlés közfelállással és közfelkiáltással mondotta ki s határozta el. Nézzük honnan származott ez? A kk. és rr. 1722. márt. 30-ki elfogadási nyilatkozatukban ez áll: »örömest, lüvségesen, készséggel, egyenesen és egyértelemmel fogadták el ő felsége és az ausztriai uralkodó-ház minden leendő örökösei iránti szeretetből és buzgóságból«, — az erd. udv. cancellária által fogalmazott s 1723. dec. 30. kelt megerősítő kir. leiratban pedig ez mondatik : »a kk. és rr. a felségnek a nőörökösödés behozása iránti szándékáról a kir. biztos által szivök ujjongó örömével s ebből származó megvigasztalódással értesülvén, a kir. kormányszék és hív kk. és rr. készséggel, egyenesen, önként, a lelkek teljes egyetértésével, az egyesek és összes tagok éretten megfontolt és határozott akarata hozzájárulásával, élő szóval, egyhangúlag és osztályonként külön-külön, mind maguk, mind Erdély összes lakói s minden utódaik nevében elfogadták s megerősítését kérték.« E kibővítés, a mint a fogalmazvány mutatja, a cancelláriáé, de nem alcancellár b. Bornemiszáé, hanem valamely más kézé, mely az örökösödést illető kir. leiratok eredetijeibe több helyen az uralkodó-ház érdekeit jobban biztosító igen fontos módosításokat javított bele. A kir. leirat bevezetésében e kifejezés áll : »Megértvén, a mik Nekünk az erdélyi ügyekben előadattak = Perceptis iis, quae Nobis super rebus... Transylvaniae Principatum tangentibus.. .relata sunt . .. .« — de nincs megmondva : a cancellártól, erd. к. biztostól, vagy a k. kormányszék jelentéséből értesült-e a fejedelem? mert az iratokban ama kifejezések paraphrasticus része nem foglaltatik. Bármelyiktől — mert az országgyűlésnek külön jelentése erről nincs — annyi áll, hogy az érintett kibővítés hihetően kir. biztosi vagy kormányszéki bizalmas — de általam föl nem találhatott — jelentés alapján, az erdélyi cancellárián kívüli helyről, a birodalmi cancellária vagy az erdélyi ügyekben tartatni szokott miniszteri conferentiák valamely főfő tagjától származott. Az elfogadás ama szavai az erdélyi országgyűlésnek 1724. febr. 24-én volt ülése tárgyalásairól az udvarhoz tett jelentésbe is fel vannak véve, kelete a jelentésnek nincs, de a megerősített oklevél kihirdetése e napon történt, s nem tudható : melyik elfogadást írták le az elnök és ítélőmesterek : a mit most láttak ? vagy a má-