Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

PAULER GYULÁTÓL. 25 gányságnak általános lázadása, melyet az állítólag újonnan ala­kított állandó sereg nem tud megakadályozni. Igaz, hogy mind ez még — logice véve — nem zárja ki teljesen lehetőségét annak, hogy Szent-István a jelzett intézkedéseket tette : de mégis elég, hogy a puszta, valószínűtlen lehetőséget, még való­színűtlenebbé tegye 1 ). Sokat emlegetik és fontos tényezőknek tartják azok, kik Szent-Istvánnak ily erőszakos, felforgató lépéseket tulajdoníta­nak, az idegen jövevényeket, a német »lovagokat«, kiknek segé­lyével győzött le volna minden ellentállást. Olvasván történet­íróinkat — kik közül azonban, tudományosságunk egy-két újabb jelese kivételt képez — 2 ) azt kellene hinnünk, hogy hazánkban Géza és István idejében olyféle dolgok történtek, mint száz év­vel előbb az ilmentó melléki szlávoknál, midőn az északi warä­gokat hívták segítségül, vagy egy félszázaddal később Déli Olaszhonban, midőn a kalandor Hauteville-fiak Apuliában és Calabriában birodalmat alapítottak. A felfogás, mely az idege­neknek oly nagy szerepet tulajdonit, nem új ; meg van már Ké­zayban és mind a krónikákban, melyeket történelmünk alapjai­nak szoktunk tekinteni, de azért még sem felel meg a valóság­nak. A jövevényeknek jegyzéke, kik Géza segítségére siettek a pogányok ellen, s kiknek utódjai ép oly nemesekké váltak, mint a törzsökös magyarok,3) legrégibb, legprimitívebb alakjában, mint a pozsonyi krónikában olvassuk,4 ) nem készülhetett előbb V. ö. erre nézve Salamonnak találó megjegyzéseit i. h. 733. 1. 2) Fraknói: »A mag}ar nemzet müvelt-égi állása« qzímü ifjú­kori, de már bö olvasottságot és legtöbbször éles ítéletet tanúsító müvé­ben 38 8. 1. Salamon i. h. 733. 1. 3) Thuróczy Ií. У. és kk. fejezetek; Pozsonyi krónika, Toldy kiadása, 25. 1. Kézay Endlichemél i. h. 124. és kk. 11. 4) Krónikáinknak egymáshoz való korrendi viszonya felette fon­tos, és tüzetes értekezést igényelne, mire itt nincs sem hely, sem idő. Köviden tehát csak azt jegyzem meg, hogy a Pozsonji krónika nem kivonat, mint Toldy véli, hanem egy а XV. század második felében 1. (Knauz alapos értekezését, Új magyar Múzeum 1856. I. 403. 1.) ké­szült gyarló másolata egy oly compilationak, mely a hunnok története mellett, a magyarokra vonatkozó (»2. chronica« áll e rész szélén, Knauz i. li. 573. 1.) adatokat tartalmaz, úgy szólván feldolgozás nélkül, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom