Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - I.277

TIIALY KÁLMÁNTÓL. 287 rész hadászati viszonyaira, s lássuk a rendelkezésére állott haderőket. A dunántúli kerület nyúgati és déli határait illetőleg létezett s már föntebb jelzett stratégiai nehézségekhez még az is járúlt, hogy az országrésznek jelentékenyebb erősségei és hadászatilag fontos pontjai, úgyszólván mind a császáriak által valának megszállva. Ez áll különösen a Lajta- és Dunavonalról, melynek mentén Bruck, Pozsony, Magyar Óvár, Győr, Komárom, Esztergom, Buda, továbbá a nyúgati határokon Soprony, Kis-Martonnal, Fralmóval, Kőszeggel és Német-Újvárral-, nemkülönben a tartomány beljében Székes-Fehérvár, Tata és Szigetvár, — akkoriban jelentékeny erődök — mind császári kézben voltak, derekas helyőrségekkel megrakva ; melyeket mind szemmel tartani, ha lehetett : ostromzárolni kellett. Magyar kézben csupán egyetlen tekintélyesebb erősség vala: a Sió és Sárvíz ingoványaitól jól védett Simontornya. Mert Veszprém vára ekkor félig szét volt hányva, s a főhadiszállás : Pápa erődítvényei is igen gyarló állapotban találtattak. Vár-Palota és Csíkvár kisebb erődök valának, s inkább csak Fehérvár zárlatának támpontjaiúl szolgáltak. Sümeg, Csobáncz, Vázsonykő és Csesznek apró hegyi erődök helyőrségelve voltak ugyan, de a legelsőt, mint némileg terjedelmesebbet kivéve, már csak csekély térfogatuk miatt is, nagyon kevés jelentőségei birtak. A Dráva-vonalon egyedül Siklós vala kezökben, — Eszék, Valpó, Kaproncza, Légrád, Csáktornya és Kottori várai ellenség kezén, úgy szintén a rábamenti Szent-Gotthűrd, Körmend, Sárvár, Kapuvár. Régi közlekedési pontjuk : Duna-Földvár a múlt nyár óta romokban hevert, hídjok elégetve. Egyetlen összeköttetési kapcsukat tehát véreikkel, a karvai sáncz képezé, s Paks táján létezett néhány elrejtett hajójok. Meg kell még emlékeznünk a Sió-vonalról, a melyen a Siónak a Balatonbúi kiömlésénél, Foknál, Bottyán 1705. őszén, De la líiviére franczia hadmérnök terve szerint jóforma földsánczot készíttetett, nemkülönben lejebb, Hídvégnél ; úgy, hogy ezen erődített vonal, hajdúsággal megrakva, a Balatontűi le Simontornyáig, s innen egyenes irányban Duna-Földvárig vagy Paksig, a Szlavóniából fel-feltörő ráczoknak s eszéki és péterváradi néme-