Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - I.277

TIIALY KÁLMÁNTÓL. 281 1705-ben e tartományt foglalá vissza diadalmasan; 1706-ban itt rohanta meg és vette be hallatlan bravourral a soprony-fertői redoutokat ; 1707-ben e földet tartá meg kitűnő tacticával, bámúlatos kitüréssel és fáradhatatlan küzdelemmel ; s 1709-ben utolsó hadjárata is e szeretett föld megmentéseért intéztetett. Ügy is nevezé őt a hálás dunántúli nép, hogy »Bottyán apánk« •»öreg após« és a mi » Jóltévö Jánosunk ;« bízott benne, parancsait vak engedelemmel teljesíté, s már csak neve hallatára, közeledtének hírére, egészen fölvillanyoztatott csüggetegségéből.1) Az 1704- és 1705-iki csatavesztések a túl a dunai tartományt a kurucz vezérek előtt félelmessé tették ; úgy, hogy azt, pl. Károlyi és Eszterházy, a dunán-inneni és tiszai részekhez képest, hadakozásaikra nézve »szerencsétlen föld«-nek (»fatális terrának«) nevezgették. Károlyit, mióta mind 1704- s mind 1705-ben csak nagy futással, Heister üldöző hadai által a Dunának hajtatva, élet-halál közt tudott onnan, Földvárnál, — fatörzsekből vájt nyomorú csónakokon s nádkévéken úsztatva, — valamiképen átvergődni: nemhogy küldeni, de űzni sem lehetett volna többé az ottani vezényletre. Eszterházy 1705 őszén szintén fázott e tisztességtől : de készséggel fölvállalá azt Bottyán, s a terjedelmes tartományt kéthónap alatt, számos megostromlotterőddel együtt visszafoglalván, s hadait ott vagy 12,000-rel szaporítván, csakhamar a megriasztott Bécs kapuin döngette hatalmas fegyverét ; a vármegyéket föleskette a confoederatióra, a népbe bizalmat és lelkesedést öntött, s oly erős lábakra szervezé ott a kuruczság ügyét, hogy a dunántúli föld nem volt többé »fatális terra,« — által mertek most már oda menni, kényelmesen parancsolgatni, a mágnás-tábornokok is : gr. Forgách Simon, gr. Eszterházy Antal, gr. Csáky Mihály és István, b. Andrássy István és Pál, stb. Egyébiránt annyi kétségtelen tény, hogy a Dunántúl, földrajzi fekvésénél fogva, a kuruczokra nézve igen nehéz helyeztetésű hadászati terűlet vala, már csak azért is, mivel a nyúgati határok a Dunától le a Dráváig, s úgy a déliek is a Drávától *) V. ö. Bercsényi, Károlyi, Eszterházy Antal és Bezerédy leveleit ; valamint Bottyán saját bizalmas tudósításait Károlyi Sándorhoz, úgy Kolinovics és Ritter krónikáit.