Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - I.277

282 DUNÁNTÚLI HADJÁRAT le az Al-Dunáig, folyton ki voltak téve az ellenséges Ausztria, Styria, Horvát- és Szlavonország felőli támadásoknak. A többi nehézségekről alább szólandunk. Ekként oda mindig erős kormányzó kezek kellettek, s ha midőu az ilyeneket gyöngébbek válták föl : a fogyatkozás mindjárt mutatkozék a káros következményekben. így, midőn Botytyánra 1706. ősz felé Érsek-Újvár s Esztergom vidékén vala szükség, s túl a Duna a b. Andrássy testvérek ideiglenes kormányzatára bízatott : csakhamar bekövetkezett a sajnos csorba ; ugyanis gr. Starhemberg Guido általcsapván, a különben igen jól védhető s erődítve is volt Rábaközt, a Dunántúlnak e termékeny és sűrű népességű paradicsomát, kulcsával a kardcsapás nélkül megvett Kapuvárral visszafoglalá, — úgy szintén Kőszeget, honnét a kuruczokat a Rábántúlra űzte ; ellenök Sárvárt és Körmendet helyőrséggel s élelemmel megraká, Kőszeg ágyúi alatt pedig és Szombathelyen, öcscse gr. Starhemberg Miksa altábornagy és Ebergényi tbk. alatt alkalmas tábort hagyott hátra. Ezenkívül parancsot külde gr. Heister Hannibálra: törjön elő Horvátország és Styria felől, e két tartomány fegyvereseiből alakított hadtestével a Balaton felé, dúlja, égesse Zalavármegyét, s a kuruczokat támadja hátba és oldalba. B. Andrássy István most elég eszélyes volt vitéz dandárnokai : Bezerédy Imre, Béri Balogh Ádám és a Kisfaludyak tanácsát követve, hadai legjavával Heister ellen fordúlni ; s Balogh és Bezerédy egymással versenyző hősisége, két napi véres harcz után kivívá a győrvári fényes diadalt, (1706. nov. 6. és 7-kén), melyben maga is a cs. vezénylő-tábornok Heister elfogaték, s hadteste, 3000 ember veszedelmével, teljesen széllyelszóratott. Azonban Andrássy e döntő ütközet sikerét nem birá fölhasználni, Sümeg várában pihent babérain, s Bezerédy styriai kalandozásán kívül, egyéb következménye a győrvári harcznak nem lőn, — holott az arra beállott páni félelem hatása alatt, akár Bécs külvárosaiig nyomúlhattak volna. A dunántúli nemesség és nép természetes józan érzéke belátta ezt ; s ugyanazért nem szűntek meg a fejedelmet kérni : Bottyánt küldené vezénylő-tábornokul hozzájok. A hadak is őt óhajtották, úgy, mint a vármegyék. Sőt ezúttal még Eszterházy