Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

PAULER GYULÁTÓL. 19 magát fenntartsa , fejlettebb szomszédjainak civilizatiójához kellett simúlni, mint a nyilas népnek puskához kell szokni, ha szomszédjai már a lőport használják. Ha a sors nemzetünket az Ocean valamely szigetére veti, hol nem fenyegeti semmi veszély lételét, talán várhatott volna, míg geniusa külön utat talál, a melyen polgárosodása fejlődhetik : de idegen és ellenséges népek közt várnia nem lehetett, s mert külön utat keresni már nem volt idő, arra az útra kellett térni, melyen szomszédjai és vetélytársai jártak, hogy őket elérhesse, melléjük sorakozzék, és velük lépést tarthasson, és Szent-István volt — Géza után — az első, ki e szükségességet felfogta, és ahhoz képest cselekedett. De az új nemzet nem jelent meg, mint koldus a népek társaságában, kinek legfőbb gondja, hogy rongyos mezét elvesse és eltűnjék a többiek tömegében ; hanem mint egy hódító, ki veszi, mire szüksége van, hogy magát megvédje és fenntarthassa. Nemzetünk fokonként utánzá a nyugoti világot minden eszméjében, lehet mondani, minden tettében : de önmagát sohasem tagadta meg. E tényt könnyebb constatálni, mint megmagyarázni. Nemzeti büszkeségünknek hízeleghet a gondolat, hogy ez erős önérzet értelmi felsőbbségünkön alapszik, melyet el nem szédítenek az új benyomások, mint az éj pillangóit a lámpa fénye, mely tanulja a mestertől, a mit még nem tud, de azért azt tehetségben fölötte állónak feltétlenül el nem ismeri. Szerényebben hangzik, s egy idegen talán inkább elhiszi, a feltevés, hogy mi a nyugoti civilizátió szélén, kevésbé vagyunk kitéve delejszerű hatásának, mely a kisebb testet magához vonzza, magába olvasztja ; de bármint legyen is a dolog : a külföld utánzása Szent-Istvánnak is csak eszköz volt a nemzet fenntartására. Miben — Szalayval szólva — egyidőben nemzetárulást látott az éretlenség,x) a mondásban : hogy egy nyelvű és erkölcsű ország gyönge és törékeny — az nála a legtisztább hazaszeretetnek kifolyása volt. Előtte Rómának példája lebegett, mely Aeneas és a trójaiak nélkül soha se lett volna a világ urává, és fiának az idegenek pártolását, és utánzását azzal ajánlá, hogy különféle ismereteket, és fegyvert *) Magyarország Története I. 88. 1. 25.), az 1852-iki ki adásban. 2*