Századok – 1879
Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1
18 SZENT-ISTVÁN ICS ALKOTMÁNYA kói pedig — olvassuk, a legendában — hallák a király ítéletét és megfélemlettek. De István nem csak a kereszténységben : világi dolgokban is követé a keresztény nyugot példáját. О utánzó volt, mint utánzó volt utána minden kiváló magyar reformátor, Hunyadi Mátyás ép úgy, mint Széchényi István, s az egész nemzedék, melynek az 1848-iki nagy szabású változásokat köszönhetjük : s e szempontból meg kellett támadnia a létező magyar állapotokat. Alig van nemzet, melyben úgy meg volnának a külön nemzetiség attribútumai, mint a miénkben : a külön nyelv, és kifejezett nemzeti jellem s hozzá tehetjük, melynél e két kellék oly állandó, oly szívós a legkedvezőtlenebb viszonyokban is. Nyelvünk sok idegen szót vett fel, de alakjából ki nem vetkőzött. A fajvegyülés talán még nagyobb volt, de a nemzeti jellem — a mennyire a gyér adatokból megítélhetjük, — szintén nem ment át valamely lényeges változáson. A szent-galleni pusztítók, Ekkehárd elbeszélésében, a X. században, akár mostani szegény legények lehetnének. II. Géza idejében a miveltek csak oly hévvel politizáltak, kivált télen, mint napjainkban 3) és IV. Béla idejében ép oly könnyelműen viselte magát a nemzet, mint három száz évvel később, hasonló nagy veszélylyel szemben, a mohácsi csata idejében.3 ) És mégis ez erős nemzeti individualitás, magából, valami sajátságos, nemzeti institutiókat soha sem hozott létre, még oly mértékben sem, mint azt a germán vagy szláv népeknél tapasztaljuk. De ezen nincs mit csodálkoznunk. Ha azon kevés, mit őseink beléletéről Szent István előtt tudunk, nem mutat fel semmi olyat, mit más rokon vagy rokon természetű népeknél ne találnánk, ennek oka a primitiv társadalmi viszonyokban feküdt, melyekben még az anyag-világnak volt túlnyomó befolyása, és a természeti szükségletek szabták meg a népek fejlődését, nem engedvén érvényre jutni az egyes nemzetek sajátszerűségeit. Az új hazában pedig a nemzetnek, hogy ') Legenda Minor, Endlichernél i. h. 160. 1. 2) »De suae reipublicae statu pertraetare et diseutere non negligunt hyemis algore in domieiliis id ipsum facientes« Freisingeni Otto, Frigyes császár életében, Pertz M. SS. XX. 364. 1. 3) Rogerius C. 14. Endlichernél i. h. 264. 1.
