Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - II. 687

KÁROLYI ÁRL'ÁDTÓL. 717 tett. Ferdinánd már akkor jól tudta, hogy az ügyek csakugyan a békealku medrébe fognak tereltetni : de válaszában ezt nem tudatta helytartójával. Szükségtelennek találta egyrészt, a félig semleges, vagy inkább a közvetve érdekelt szerepét akarta játszani másrészt ; mert előkelő távolságba húzodott mindentől vissza, nehogy valamikép az ellenfél ama gondolatra jöjjön, hogy ő keresi a békét : a császárra, illetőleg oratorára bizta a dolgok vitelét. Elég azonban, ha ennyire is rábírták a constellatiók nyomása, hívei kérése, bátyja tanácsa, melyeket épen azért tartottam szükségesnek fölsorolni, hogy lássuk mi mellék processuson ment keresztül e diplomácziai munka s e mellékprocessusok mi hatással voltak Ferdinándnak lassankint változó magatartására s gondolkodására. April 11-kén kelt az a salvus conductus, melyben Ferdinánd Zápolya egy titkárának határozottan a lundi kérelmére engedélyt ád, hogy Bécsbe, az udvarnál tartózkodó császári oratorlioz jöhessen »bizonyos ügyekben tárgyalni, melyekről az állíttatik, hogy őt érdeklik.«1) Nincs a felől tudomásunk, a mit a titkár végzett az érsekkel, a pontok, a melyek alapján a békealku újra megkezdessék, egészen ismeretlenek ; csak az az egy biztos, hogy most már a császári orator Váradra való utazásáról szó sem volt, hanem egy, Ferdinánd ditiójában levő hely lőn a találkozásra kitűzve. De sikerrel kellett járnia a secretariusnak, mert jövetele után egy hóra kiállítá Ferdinánd a másik menlevelet Brodarics István a váczi püspök s a netán mellé adandó biztostársak részére, melyben a találkozás helyéül Körmöczbánya tűzetik ki. 2) Ferdinánd részéről a lundi érsek lőn megbízva, nem is Ferdinánd, hanem újra és ismét a császár nevében. — A titkár által vitt s elfogadott programm egy másik pontja lehetett az ügy titokbantartása, mint azt a törökre való tekintettel már az előbbi alkudozásoknál a föltételek közé vették. Ferdinánd néhány nap múlva tudatj a Velssel a felső-magyarországi főkapitány-ofi'i io nostro, neque fratcrnae necessitudinis vinculo crga praefatum serenissiraum fratrem nostrum deesse posse. — Yalladolid 153 7. febr. 15. *) »Quae nostra interesse« dicuntur — mondja a menedéklevél. 2) A salvus conductus máj. 15-kén kelt (1537. Hung.)