Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - II. 687

718 ADALÉK A NAGYVÁRADI ISKKE TÖRTÉNETÉHEZ nyal, liogy a lundi kevés idő múlva a béketárgyalások ügyében Körmöczbányára menend ; de meghagyja neki, hogy ezt mint titkot őrizze, senkivel ne közölje.1) Ugyané levél élénk tanúja a bizalmatlanságnak, melylyel Ferdinánd az újonnan megkezdendő tárgyalások iránt viseltetett. Mivel fegyverszünetről a békealkú alatt szó sem volt — (ebbe valószínűleg Ferdinánd nem akart beleegyezni) — megvárja főkapitányától, bogy hadi működése által Jánost s előkelő párthiveit megfélemlítse s ezek kényszerítve legyenek a tisztességes békét elfogadni.2) — Bizalmatlansága indokait s azt a mért a tervbe vett háborút folytatni jónak látja, egész leplezetlenül megírta bátyjának, midőn ennek febr. 15-diki föntebb ismertetett levelét megkapta. Ferdinánd válasza ép oly érdekes és tanulságos, mint bátyja megkeresése s mivel egyrészt pendant-ja Károly levelének, másrészt hű tolmácsa Ferdinánd érzelmeinek (hiszen bátyja előtt nem volt mit tagadnia), itt hol épen gyanakodását s háborús szándékait említém föl, jónak látom közbeszúrni. »A mit felséged Magyarországról s a vajdával való megegyezésről ír, jól megértettem. Isten a tanúm, hogy ez a dolog az a mit e világon leginkább óhajtok, mert nem jöhetne tőle oly kevés biztosítás a mit visszautasítanék. De felség a mult idők példái, a vajda csalárdságai, melyekkel eddig élt, elég tanúságot nyújtottak nekem az ő kétszínűségéről s roszakaratáról. Mert valahányszor eddig a béke végett hozzám küldött, midőn legutóbb önnél járatta embereit, sőt a lundi érseket magához hivatta : mind hiábavaló dolog volt és kétszínűség, a nélkül, hogy a legkisebb jóakarat lett volna benne egyezkedni ; de igen, czélja volt tőlem s az enyéimtől ki tudni azt, a mi neki hasznára válkatik. Épen e miatt (s nem nagy fontosságú okok nélkül) el vagyok határozva szándékimat előtte el nem árulni ; mert nem óhajt egyebet, mint akaratomnak tu-x) . . . ita tamen ut intra te selum quam secretissime teneas ac cum nemine altero communices Ferd. Velshez 1537. máj. 19. (Hung.) 2) . . . . uti tuae actiones bellicac acrius veheraentiusque iutensae trepidationem timorenique ipsi vaivodae suisquo primoribus incuti possint ad arripienda et ampleetenda tanto facilius honestae pacis ineuudae media conditionesqiie. (U. o.)