Századok – 1878
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.
IPOLYI ARNOLDTÓL. 77 mint akár a rongyos koldus eltávolításával. Mind a kettőuek óvrendszabály, megmentés és menhely kell, mi által még az alkalmatlant és terhesnek látszót is hasznosíthatjuk, és nemes önérzet töltheti el e mellett lelkünket, hogy az életnek és jövőnek megmenthettük. Mennyivel könnyebb és hasznosabb volna az ily policialis eltávolitásoknál és rombolásoknál egy kis észszel s értelemmel ez emlékeket fentartani. Az ily régi kapu és bástyatorony például nemcsak nemes, szép emléke, de hasznos tárgya is lehet még városuknak, hacsak annyi költséggel fentartanók s alkalmassá tennők, mint a mennyibe többnyire sziklaerős falainak lerombolása kerül. Ha szűk, vagy útban áll, utat kell nyitni, vagy tért kell képezni körüle, melyen mint a város múltjának büszke emléke szépen megállhat még ; mint ezt a külföld városaiban akárhány helyütt találjuk. Mily szépen jelezné ily kaputorony a helyet, a meddig a belváros egykor terjedt. Azutáu pedig hány ily torony, várda, mily jól volna felhasználható a város régiségei, levéltára, fegyverei rakhelyeül. Hol még nagyobb, vagy egy kis toldással nagyobbítható, benne mily alkalmasan állhat majd a kerület honvédségének felszerelése készen ; valamint ezt Helvctiának történetemlékű ily váraiban és tornyaiban még a híres és regényes Chillonban is látjuk ; hol a canton minden hadköteles férfiának száma alatt ott áll teljes felszerelése egész a csapat ágyútelepeig. És mennyi ily közszükséget, tanodát, tornaiskolát is pótolhatnak még a fentartott ily bástyák és várdák. És mily nagy költségektől kímélné meg azok egy kis javítása és toldása városainkat a jövőre, midőn e czélokra kénytelenek lesznek idővel majd százezerekbe kerülő nagy helyiségeket építeni, hogy korunk széles, kényelmes és költséges igényeinek megfeleljenek. És lesz ezeken majd korunk insolid építkezésénél fogva kétszer annyi javítani valójok, mint lett volna e lelketlenül elhagyott régi becses emlékeiken. E lelketlenség és gondatlanság mellett azonban van még egy ellensége efféle műemlékeinknek. A hányszor hivatkozunk rájok, a hányszor sürgetjük fentartásukat, majdnem annyiszor halljuk az ellenvetést, hogy hiszen nincs rajtuk semmi. Nem érdemesek azok, úgymond a fentartásra. Kétség esetén, hogy megnyugtassák mégis lelkiismeretüket, hivatnak akár egy ugyneve-