Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

78 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. zett vagy valócli műértőt is. Ennek azután az emberi külömböző körülmények szerint, verdictje úgy is szólhat, hogy bizony nincs is hát azon semmi. »Selejtes rosz mű, magától is le fog dőlni, egészen újból kellene azt építeni, ha fen akarjuk tartani ; jelen­téktelen holmi, alig van rajta valami stiláris rész« ; holott sok­szor maga az emlék alkotása már az. De válaszoljuk mindjárt nekik, hogy nincs azon elhagyott középkori kapu- bástya­várda- sat. torony, melyet műrészletei annyi rombolása után is ne lehetne berakott ablakai kinyitásával, tetője stílszerű emelé­sével, ugy nevezett sátorfedéllel, toronykákkal és csúcsokkal a mostani egyhangú városok érdekes díszévé tenni, még pedig ol­csón, csak érteni kell a dologhoz. Ha még eme úgyszólván utilitarius érvek daczára is le­nézzük, elhanyagoljuk és leromboljuk emlékeinket, ennek oka és baja azután még mélyebben is rejlik, mi ellen alig van már or­vosság. Egyik lehet a személyes érdek, a nemzeti és közérdek ellenében. És ehhez nincs mit szólnunk, maga jellemzi s elitéli magát. Más, ama legcrassusabb oktalanság és tudatlanság, me­lyet némileg már jellemeztem, de mely ellen a német költő isme­retes mondata szerint az istenek is hasztalan küzdenek: és mit a latin mondat: »ars non habet osorem nisi ignorantem« még inkább jellemez. De van egy harmadik is, emennek épen ellen­téte. Ez a valónál is magasabb tudás, a hyperkritika, és miután ez e téren nálunk is emelgeti már fejét, műemlékeinkkel szemben talán ennek is végre mint ellennek szemébe itt nézhetünk egyszer. Alapja ugyan ennek is a lelketlenség és kegyelet hiány, a fanyar tudósi gőg és fitymálás, mely semmit, vagy csak semmi hazait nem lát szépnek és nagynak, ha csak nem a külföld művei legma­gasb mértékével mérhető, vagy épen érdeke nem kívánja, hogy azt mégis jobbnak lássa. Az ily világot tanúit és látottnak csak a legremekebb mű a mérv, és csupán annak volna joga létezni, mint a strasburgi vagy kölni dómnak, nálunk talán még a jáki basiliká­nak, vagy legfelebb az önök kassai dómjának. A többi mind szót sem érdemlő harmad-vagy negyedrangú mű. Ha azután annak je­lentőségét csekélységében is ki tudjuk mutatni, felismerjük iskolá­ját, nyomozzuk műgyakorlatát, hogy mű- és műveltség-történe­tünkben kijelöljük helyét, a mi sajátlag a műemlékvizsgálatnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom