Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

IPOLYI ARNOLDTÓL. 73 még talán mai gyakorlatias korunkkal szemben, a kérdésre is válaszolunk, mit érünk el saj átlag régiségünk mindezen nagy cultusával ? Mi baszna mind ez ősi dicsőség emlegetésének, ha valóban azt kimutattuk volna is ? Nem tartóztat-e fel minket inkább még a jövő felé haladásban is? Vagy legalább neméliink-e már meg jobban nélküle is, lia már egyszer úgy is túladtunk rajta, emlékei jobb részét elvesztettük ; minek idézzük fel tanulmányát és a romok fentartását, hogy azzal is nehezítsük talán a jelen és jövő problémái és teendői megoldását. Igaz ugyan, hogy az eszmét nem lehet mindig s azonnal anyagilag is értékesíteni, mint a rőffel s öllel mérhető anyagot. Igaz, hogy ez eszmények felé emelkedés legfelebb emelkedettséget s önérzetet ad ; de erre talán korunknak nagy szüksége is vau immár az önző anyagi haladással szemben. Mindenesetre szabadkoznunk kell mégis, nehogy félreértessünk ; legalább is az , ellcu, mintha mi ezzel csak a multat akarnók magasztalni ; csak az elmúlt korszakok műveiért rajongnánk; mintha csupán ezeket tartanok egyedül figyelemre méltóknak ! Nem, Uraim, még csak azok utánzását sem óhajtjuk ! Bárgyúság volna csak azt is kívánni, hogy minden antik, román vagy gót ízlésben alkottassák ; habár moí numentalis építkezéseink a külföldön már is e correctebb műizlésekben keletkeznek. Majmolás lenne pedig csupán, ily régi műmotivumoknak mindenütt kelletlen utánzása és alkalmazása. A ki csak azért kedveli, tanulmányozza a régiséget, hogy azt mindjárt gyakorlatilag érvényesítse, hasonló volna a mai elmaradott költőhöz, ki Horáczból ellesett, Augustust és Maecenast dicsőítő pkrasisokkal gyártja ódáját, hogy vele valamely mai satnya Maecenast s apró Augustulust megénekeljen. Tréfának, elmésségnek ez megjárja. Sőt még mesterségnek is, ha Horácz valamely codexe törött vagy kiesett versét kellene a philologusuak emendálni. De nem költészetnek. Ennek ma más nyelve, s más világnézete van. De azért Horácz annak örök példánya marad, melyen a tartalom becsét, a forma és kifejezés szépségét tanulja; szellemét vele gyarapítja s azontúl újat alkot. így vagyunk a nagy műemlékekkel, ós művészeti stílusokkal is, mint a niűképzés, a stiltanülmány kiváló feltételeivel. Csak azért, csak addig nem tudott alkotni korunk magasbat, mig ezeket megértette.