Századok – 1878
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.
32 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. melyekben átalakult vagy egészen lerombolva nekik helyet adott. Sajátlag tehát csakis a fenmaradt emlékeknek, ezek romjainak és nyomainak számáról lehet szó. Az összeírás szerint, melyet az országos műemlék-bizottság ujabban 1876-ban közzé tett, a fenlévő maradványok száma, egyházak, várromok sat. mintegy 264-re tehető, még jelenleg is tehát, kilencz század lefolyta után. E felvételek azonban még mindig nem lévén alaposak és rendszeresek, lesz köztök nem egy, mely elhagyandó. De nem kevesebb lesz a felveendő. Hiányzik például közülök mindjárt egyik nevezetesebb román korszaki emlékünk : benedeki építészetünknek a többitől jóval eltérőbb két tornyos, három hajós alkotású boldvai monostori (most helvét hitvallású) érdekes temploma. És reméljük lesz még ennél is több és érdekesebb is pótlandó. Mily lendületnek örvendett azonban e műizlés hazánkban, mutatja, hogy a három első századon át, mely annyit épített, s a legtöbb monostort, székesegyházat és templomunkat először alkotta, — sőt kétszer is az ujabb román s átmeneti stylben díszesebben átalakította, minden kizárólagosan ez Ízlésben készült. Közte sok, mint láttuk, olyan diszes, nagyszerű s a mi fő : valódi művészi alkotású volt, minőt a gót művészet nálunk, kivéve talán az önök egyházát, vagy nem alkotott vagy csak ránk nem hagyott. Másrészt, ha ezt kiemeltük, be kell egyszersmind vallanunk, hogy román-mökorszaki alkotásaink terjedelmökre általában kisebb mérvűek. Kevésbbé népes hazánk kisebb székesvárosainak többnyire magánosan álló régi monostorai nem igényelhettek még e korban nagyobb terjedelmű oly basilikákat, minőket a külföld régibb eredetű, nagyobb miveltségü fővárosaiban s egyházi székhelyein találunk. Egyébiránt is fenmaradt emlékeink nagyobbára csak a mindenütt kisebb mérvű monostori egyházak; mig székesegyházaink közül alig ismerünk néhányat; s ezek közt vannak azután oly nagyobb terjedelműek is, mint az egri s a székesfehérvári. Mindannyi, úgy is nagyobb alakban és diszszel épült újra a gót műizlés korszakában. Mind ebben tehát épen úgy, mint másban, mindig kisebb nemzetünk és korlátoltabb körülményeink és tehetségünk nem versenyezhettek a nagy művelt népek és birodalmak nagyobbszerü alkotásaival.