Századok – 1878
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.
IPOLYI ARNOLDTÓL. 3 3 — Mind a mellett az emlékeken és műalkotásaikon is épen ugy mint nemzetünk egész társadalmi és államéletén, valamint azért történetén — a minthogy e kettő nem is választható el egymástól máskép mint a virág a gyümölcstől — meglátszik többször a magasba feltörő irány, a fellengős érzet, a dúslakodó fényes izlés ; de melynek nem felel meg mindig az alkotó belerő, s melyet nem érlelt meg a fokozatos és teljesebb kifejlődés. Sajátságos ebben, hogy épen e műkorszak végén, a román izlés késő virágzásában találjuk legszebb műveit, az Árpádkor vége felé, tehát nemzetünk egyik hanyatlási korában. Mintegy II. András óta keletkezik a lébényi, a bényi, zsámbéki, pannonhalmi, apátfalvi basilikák sora egész Jákig, mely e kor végén áll. S a sort megkezdik már előbb a székesegyházak, mint az esztergominak és egrinek akkori fényesebb átalakításai. Mindezek oly monumentális érzéket, annyi díszt, oly élénk mümozgalmat fejtenek ki, minőt Sz.-István basilikái és Sz.-László kora óta alig látott az ország. Pedig tudjuk, hogy a későbbi Árpádkor volt legválságosabb nemzeti küzdelmeink kora. Nemcsak a királyválasztások, a dinastiai versengések, az öregebb s ifjabb királyok közti elkeseredett családi súrlódások és párttusák dúlták fel a nemzetet. Az ország függetlensége és fenállása : a nemzetlét küzdelmeihez ekkor járultak először a köznemességnek az oligarchia és aristokratia, az absolutismus és feudalismus elleni küzdelmei az alkotmányos szabadság mellett s a szent istváni alkotmány s rend szervezet helyreállításáért. Erre mutat, erről szól az arany bulla minden czikke. S ezen felül mennyire nevelték még e küzdelmeket és zavart az idegen népségek betolulásai : a nyugat felől városainkjövevény polgárainak bevándorlásai, s a kelet felől a rokon vad besenyő és kún népségek áramlata. Mindannyi letelepedő még külön jogot is, területet, önkormányzatot követelt az akkori jognézet szerint, a másik rovására is ; mint akár csak az angolszász és normán, vagy későbbi franczia frondei és ligái, vagy a mai osztrák és magyar nemzetiségi küzdelmek korában. Közben pedig még a tatár dulást is, s az osztrák birodalmat megalapító Ottó-kári német-cseli háborúkat is ki kellett vivnia a nemzetnek. Valóban oly nagy catastrophák voltak ezek, melyeknek egyike Századok. 1878. 3