Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791
ADALÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ, K. Á.-TÓL. 791 maga is inkább nem jött volna, de nem meré ura parancsát viszszautasítani ; mivel már is gyanúba fogták Zápolyáék, bogy inkább a császárhoz s Ferdinándhoz hajlik, mint Jánoshoz. — Kérték az oratort, hogy maradjon ; újra urokhoz fognak küldeni, s midőn erre a lundi azt kivánta, hogy menjenek ők magok viszsza urokhoz : bírják azt arra, a mire rábírható : nagy bajába került a két magyar főpapnak a lundit kívánsága helytelenségéről meggyőzni. A mint elkezdék a tárgyalásokat, Tamást, a Jánostól viszszatért királyi titkárt is megfaggatta a lundi. Szándékozik-e János a béke megkötése után tüstént a török ellen nyilatkozni ? volt kérdése a kanonokhoz. Mikor ezt tudakoltam uramtól — feleié a titkár — nevetve válaszolt, hogy mihelyt generalis expeditiót rendez a császár, szíves örömest járuland ahhoz ; de addig nem fog a törökkel kikötni. — Bármily józan felelet volt ez : a lundit nem elégité ki ; neki — maga mondá a biztosokhoz — határozottan meg van hagyva megbizója részéről, hogy addig, míg e czikket János el nem fogadja, semmit se határozzon velők. Nem is látszanék tisztességes méltányos dolognak, hogy Ferdinánd óriás költséggel védje az országot a török ellen, János meg azalatt békében éljen s Fráter György kincset gyűjtsön számára1). — A biztosok a lundi kérését méltányosnak találták, sőt — udvariasságból — azt mondák, hogy ők sem vélik a békét e föltétel nélkül megkötketőnek ; de mégis egy médiumot ajánlottak ; nevezetesen azt : hadd maradna János békében a törökkel, elég ha titokban minden módon segíti Ferdinándot s kadi népét ennek szolgálatába bocsátván, zsoldjukat fizeti. — Az orator ezt nem ellenzé ugyan, de elébb Ferdinánd beleegyezését kérte ki. Keményen ragaszkodott a lundi ama föltételhez is, mely Kassa, Tokaj s egyéb Török Bálint által elfoglalt javak restitutióját tartalmazza s arra a (tegyük hozzá előre) bizonynyal ha-*) . . . . non videri illud honestum ut Mtas V. debeat suis maximis impensis regnuin tueri seque extrcmo periculo exponcre ; vaivoda vero qui maiorem partem regni haberet, viveret cum Turca in pace et interim sibi thesaurum coliigeret medio Fratris Georgii .... stb. U. o.
