Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

8 00 ADALÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ mis következtetésre jött : kogy Kassát megnyerheti, ha Tokajt nem is. A Zápolya-féle örökség kérdésénél, mint minden alkalommal. most is szóharcz fejlődött ki. A kalocsai előhozta ura János mondását, mely szerint ez a lundit már tavaly fölkérte volna arra, hogy e javak tüstént visszaváltassanak. Az orator ezt kereken tagadta. »Mondhat uratok akármit, volt részéről a nem épen szelid felelet, de az igazságot én mondom s ha erre azt mondaná Zápolya, hogy én hazudom , megfelelek neki a mint illik; jó lenne, lia jobban eszében tartaná, a mit beszél.1)« S talán nem egészen alap nélkül lett a heves természetű lundi érsek ily indulatos. A mint a biztosok előtt »ad oculos« demonstrálta, ha Jánosnak mind az, a mit bir, kezénél marad s e mellett még a roppant terjedelmű Zápolya-féle örökséget is, mint szepesi kerczegséget kezéhez kapja , akkor Ferdinándnak Magyarországból, Pozsonyt kivéve, alig lesz valamije. Nem voltam én — tévé hozzá — sem oly feledékeny, sem oly kauyag a magyar dolgokban, kogy efféle kérést meg ne tagadtam volna2). Erdély követelése mellett is makacsúl megmaradt az orator s midőn János biztosai kijelentették, kogy Zápolya erre soksem lesz rábírható, másként igyekezett a kényes kérdést megoldani, oly módon t. i. kogy ez országrész kormánya bocsáttassék legalább Ferdinánd, vagy a császár kezére biztosítás czéljából, János pedig kárpótlásul néhány ezer forintnyi évdíját húzzon. Tárgyalták még János végreudelkezési jogát azon az alapon, mely a mult év nyarán is az alkudozások hasisául szolgált ;3

) tárgyalták Pest átengedésének kérdését is — s mivel Brodarics és Frangepán, a mennyire tőlök telt, előzékenyeknek mutatkoztak s urok végső akaratát kipuhatolni Tamás kanonokat újra visszaküldöttek : a lundi is elhatározta, hogy ennek visszajövetelét Ego res| ondi domino Colocensi, quod dominus suus potest dicere quaecunque velit ; sed ego dicerem veritatem et si ad hoe dominus suus velit respondcre et dicere, me mendacium dixisse, tunc illi responsurus sum, ut decet. Interim rogavi ut eorum dominum melius informent et ut melius recordetur verborum suorum. U. o. 2) U. o. 3) Horváth Mihály, Fráter Gy. élete,