Századok – 1878
BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - I. 46
60 MILLENARIUM. zetbe olvadult hun ágakkal.1 ) Az így egyesült hun és avar vér. huu és avar nyelv, testi alakok és népszokások összetömörüléséhen az erősebb hun vegyítek az avar mázon áttörvén, az élő egykorúkat azon meggyőződésre vezette, hogy az avarok, habár nem telivér hunok, de mégis az avar törzsbe beoltott hun fajt képviselik. Ez okon nemcsak holmi selejtes krónikások, hanem ismeretes felvilágosodott s tudós egykorú írók is, mint például Hrabanus Maurus, Paulus Diaconus, Eginhard, Nagy-Károly császár jelestollú titkára s mások az avarokat széltében hunoknak nevezték. Hasonló a magyarok félvér huusága is, beleolvadván t. i. a pannóniai avarok maradványai a magyar nemzetbe, (miről alább tüzetesen és meggyőzőleg) kétségbe nem vonható, hogy azok magokkal vitték oda a diluait hun vért, s így hasonló okok hasonló okozatokat szülvén, nem követtek el azon egykorúak, kiknek szemei előtt történt a két nép tömörülése, sem alakosságot, sem rászedést, mikor az akkori magyaroknak a hun praedicatumot megadták. Ebből még természetesen nem lehet azt következtetni, hogy ama törzs, melybe a hun ág be volt oltva, a nagy hun nemzet egyenes örököse, még kevésbé pedig, hogy Anonymusként Magyarország Atilla hagyatéka s Árpád népét illeti meg. Azonban az sem foglal magában képtelenséget, hogy a nagy hunság katastrofája által okozott új népalakúlások zűrzavarában, a hun anya méhkasból számosabb rajok kikerekedvén, azok egyike a magyar raj is lehetett. Ezt ugyan világosan nem mondják a byzancziak, de nem is tagadják, hypothesisnek tehát elfogadható. Nyugoton az élő emberek szájról szájra adták a magyarok hunságát. Két rendű nyomai maradtak fenn ezen szóhagyománynak a német haza földén mind mái napig. Szóljunk róluk egymásután. Helvetia több helyein, különben az argaui cantonban a régi templomok, tornyok, kapúk, hídfők stb. falain ember emlékezetet haladó idő óta léteztek kőbe vésett emberfejek, melyek az egykor ott dúlt rémséges ellenségre emlékeztetésül szolgáltak s a köznép által részben »pogány« vagy »óriás« főknek— »Haiden oder Riesen-Köpfe« — részben pedig »hun« fejeknek, — »Hunnen-Köpfe« — hívattak. A régiségek buvári csak e század első felében lettek lf ) A kátforrások után Praynál. Annal. 1. 209.
