Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - I. 46

BOTKA TIVADARTÓL. 55 tiszteletlen értelem.Az ozmanlik nyelve szaknyelvészek szerint sok szavat vett fel a perzsából és arabból, de többnyire értelmi és alaki változattal. Azért habár Zenker jelenleg legtekintélyesebb szótárában a »türk« szó a törökben és perzsában kóborlót is jelent, tehát olyat, ki állandó teleppel és lakással nem bír, mindazáltal a törökök tekintettel jelentős állami régiségökre is, nagy nemzetüket »tiirk« névvel egyáltalában nem jelezik , más használatban pedig inkább az arab módra átidomított értelemhez szegődnek, mintsem a perzsához. — Ezeket összevéve a legvalószínűbb, hogy a görögök a »turk« név alatt, midőn azt a magyarokra, kozárokra, besenyőkre stb. alkalmazzák, a vándor vagy nomád élet eszméjét fejezik ki s mint a római gőg utánzói, a társulásnak azon fejletlenebb fokát értik, melyet a nyugaton a rómaiak, sokszor indokolatlanúl, barbárnak szoktak volt mondani. Ennyire lehet visszamenni a »turk« szó elemezésében. De már akkor, mikor azt a byzancziak a IX. és X. századokban használták, a »turk« szó őseredetiségét annyira elveszté, hogy alatta nem mást, mint egyszerűen a magyar névnek tisztességes synonimáját értették. A mi onnét is világos, mert a byzanczi császári udvar soha sem volt a magyarok iránt barátságosabb és tisztességesebi) hajlammal, mint bölcs Leo vagy Mihály császárok idejében, mikor őket turkoknak és Magyarországot »Turkiasnak« nevezték.2) *) Schwctrczer G. : Török közmondások. Bpcst 187 6. 31. 1, 2) Ezen tárgyhoz kútforrásúl használhatók következő adatok : a kereszténység első századában élő Pomp. Mélánál ez áll: »Juxta Tliyssagetas Turci, qui vastas silvas occupant, alunturque venando.« Plinius azon század írója is így ír : »Turcae usque ad solitudines saltuosis convallibus asperas, ultra quas Arimphaei, qui ad Iîipaeos pertinent montes.« Theophanesnél Stritter idézése szerint : »Imperator (Heraclius) Turcos orientales quos Chazaros vocant, ad belli societatem allexit.« Az arab írók közül Chvolson 1869-ki kiadása után Rösslernél Roman. Studien 1871. p. 362.: »die Modschgarije sind ein türkisches Volk.« Mossudi X. századi író négy török fajú népet ismer : a besenyőket, baskireket, bolgárokat, a negyedik kétségesen van leírva. Jerney Tud. Tár. 1844. 222. D' Ohusson után. Ibn-Haukal X. és Edrizi XII. századiak is a besenyők turkságát erősítik. U. 0. Jerueynél 157, 158. Nagy figyelmű megkülönböztetésre van tehát szükség ennyiféle török nevű és fajú