Századok – 1878
BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - I. 46
BOTKA TIVADARTÓL. 53 A magyarok »txirk< nevéről. A byzanczi írók a magyarokat széltében »turkoknak« nevezik, az arab írók pétiig török fajnak mondják ; csak ritkábban, s mintegy változatosság kedvéért élnek a görögök a magyarok jelezésére »hun« vagy »unger« nevekkel. A byzanczi császári irodában is a »turk« név közönséges s diplomatikai kifejezésül használtatott, de monumentális alkalmakkal is igénybe vétetett, mint példáúl I. Gejzának Mihály görög császár által ajándékozott arany koronán (mely a Szent-Istvánéval most össze van kapcsolva) a »Turkias« név Magyarországot fejezi ki. Ezen tárgy még ez előtt pár hónappal nem bírt úgyszólván semmi jelentőséggel, s azért a honi írók arra kevés figyelmet fordítottak. De mióta legújabb időben az ozmanli törökök ezen név alapján a magyar nemzettel közös eredetet és testvériséget tételeznek fel, s ez hazánkfiai közt is viszhangra talált, az a történelemnek érdekes tárgyát képezheti. Tüzetes megvitatását azonban másokra bízván, iránta csak némely észreveteleket koczkáztatok. Pray a chinai adatokat illetőleg elfogúltságban szenvedvén, a turk nevezetet a »Geougen« hunok által használtnak vélte, következve,ezen hun ághoz tartozó magyarok őseire is átszállottnak állítja. De a megbukott DeGuiguesi tanúlmánynyal, Pray ezen véleménye is összeomlott. Fessier sokat foglalkozott a magyarok török rokonságával, sőt a magyarokat a töröktől származtatta, de a turk névnek történelmi jelentőségét és értelmezéeredménytelen kutatásai után, végre elfogulttá lett, midőn Campbell angol ázsiai ügyviselővel ilyen nézeteit közié : »meggyőződése, úgymond Csoma, liogy huzamos és fáradalmas nyomozásai czélját a »Dzsungur« nép feltalálásában elérendi, melynek hónát Lassától kelet- és északra Káin tartományban, a tulajdonképi China nyugati határain gondolá föllelni; ezt óhajtván még az életben elérni, ott fogja, úgymond azon törzsököket fölfedezni, miket eddig foganatlanúl nyomozott. Reményeit a nyelvrokouságra alapítá , állítván, hogy a »liungar« név, a sziavon, celta, erdélyi szász és német nyelvekben »Ungar és »Yungarra« korcsosúlt, Már pedig arab, török, perzsa munkákban egy közös ázsiai nemzet említte ik, melynek erkölcsei és szokásai sok hasonlatosságot mutatnak azon népével, mely keletről költözött be Magyarországba : azon nép pedig ama nyelvekben »Ugur, Vugur, Jugur« nevekben fordul elő ; s ő bizonyos benne, mikép ama munkákban azon vidék van lakjokűl kitűzve, hol ö azokat most keresi.« Toldy Fer. Irodalmi Beszédei. Pozsony, 1847. 8. jegyz. 310. 1.