Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - I. 46

50 MIIÍIJENARIUM félvilág történetei a szlávok kimerítheti en történelmét képezik. !) Nem érthetek azokkal egyet, kik a töhbnevííséget akár a történetírók ötletében, akár a népek szeszélyében keresik. Ily magyarázatot az emberi természet s a történelem czáfolják, azt mutatván, hogy minden népnév mögött valóságos történet áll eltakarva, melyet a praehistoricus szóhagyományok első szerzői szoktak kezdeményezni, az utódok pedig, mint hű mandatariusok tovább folytatnak. Ezen jelenet azonban csak akkor áll be, mikor a népcsoportok a társulati kifejlődés azon fokát érik el, melyben a szükséges összetartozás érzete nálok kifejezésre jut. A magyar faj elterjedésének és nemzetközi súlyának legbeszélőbb bizonysága az, hogy hatalmas népek, melyek környezék, példáúl a görögök, arabok, hunok, avarok, szlávok, török fajok, ugyanazon egy időben több nevet tulajdonítottak nekik, mi annyiféle érintkezésre és összeköttetésre mutat. A IX. és X. században a magyarság divatos nevei nem születtek csak akkor, hanem már előbb találkozunk velők, visszamenve az őskor homályáig. Onnét kezdve a szlávoknál a magyarok népneve : »Ugri« országuké : »Ugra, Ugria, Ugoria, Jugria.« A görögöknél a magyar faj neve: »turk, sabardiasfalia«, országuké: »Turkias.« Az araboknál a magyarság nevei : »baskir, baskurd, baskard,« s hasonló változatok, országuk neve pedig : »Baskiria, Baskardia, Pascatir« sat. Mindé nevek egy azonos népegyéniséget fejeztek ki ugyan, de a mennyi név jött szokásba, annyiféle külön történetnek képviselői voltak azok. Legrégibb nyoma az »ugri, Ugria, Jugria,« sat. nevek használatának a VII. századra esik, feltéve, hogy a Jordanisnál előjövő »hun-ugur« szavakban »Ugorok« és nem hunok értetődnek, de a mi nem bizonyos. Ennél bizonyosabb, az Avaroknak Theopliilactus Simocatta (640 körűi) görög író által tulajdonított »Ogri« vagy Ugri« név és származás. Majdnem azon időre esik Heraclius császárt érdeklő azon adat, hogy a kozárokat majd ugri, majd turk, majd lcozár *) L. a »Lotopis Matice Slovenskej« czímü folyóiratnak 1864 és 74 évek közt kiadott füzeteit. Safarik Slov. Starozitnosti 1862. prágai kiadás.